Férfi létemre csak szerintem nem jó dolog, hogy sok anya már az előtt is dolgozik, hogy a gyereke elérné az általános iskolás kort?

1. Nem, az anya mítosza már rég megdőlt, elsődleges gondozó van. De ez is inkább csecsemőkorban fontos, 2-3 éves kortól már - ha normális mindkét szülő - akkor egyformán ragaszkodik az apjához, anyjához. Tehát nyugodtan otthon maradhatsz a gyerekeddel, ha akarsz.

2. Nem minden gyereknek rossz a bölcsőde. Körültekintően kell intézményt választani, ha van rá lehetőség. A lányom 15 hónaposan ment bölcsődébe és bizony azért, mert láttuk rajta, hogy nagyon igényli a nyüzsgést, gyerekeket.

Hogy honnan tudom, hogy jól érzi ott magát? Szombaton és vasárnap reklamál, hogy miért nem mehet bölcsibe. Ha valami nagyon jó dolog történik vele, akkor lelkesen mondja, hogy elmeséli majd a gondozóknak.

Ebből nekem nem az jön le, hogy olyan rossz dolga lenne ott. Már 3 éves és kifejezetten fontosak neki az ottani társai és a gondozók.

Ez utóbbi nem minden gyerekre igaz, de az extrovertáltabb, haverkodós típusnak kínzás, ha otthon kell lennie és néha jön 1-2 gyerek. Illetve kevésbé tanulja meg a közösségben alkalmazkodást, ha a szülő folyamatosan jelen van.

Inkább azon van a hangsúly, hogy számára kiszámítható legyen a helyzet. Tudja, hogy reggel visszük, tudja, hogy délután érkezünk.

Sajnos a mai világban nem mindenki teheti meg, hogy kivárja míg a gyermek óvodába megy, és bölcsödébe kell adnia. Az persze biztos, hogy lelkisérült nem ettől lesz. Ezer meg egy más oka is lehet ennek. Nem minden család teheti meg, hogy tudják a nő keresetét mellőzni évekig. Valószínűleg nem azért választják ezt az opciót, hogy mihamarabb "megszabaduljanak" tőle, hanem mert egyedül a férfi keresete nem elég, hogy fenn tudja tartani ennyi ideig a családot. Persze sajnos nem ez lenne az ideális, de ha a gyermek ettől lenne lelkisérült, akkor kb.minden második ember ilyen gondokkal küzdene.

Óvodába pedig kötelező mennie a gyermeknek, 3 éves korától. Legalább napi négy órában.

Egy három évesnek már illik közösségbe járnia. Ez IS fontos része a fejlődésnek, a szocializálásnak. Ezt otthon nem tudja megadni egyedül sem az apa, sem az anya. Kellenek konfliktusok is a gyermek életébe, hogy megtanulja kezelni őket. Hogy megtanuljon ismerkedni egyedül is, mert az közel sem a legideálisabb, ha te hívsz haza kiválasztott barátokat. Az a jó, ha ő választhatja ki, hogy ki az akivel ő akar játszani, barátkozni. Ki az aki neki szimpatikus. Fontosak a játékok is, hogy csoportosan tanulják a mondókákat, verseket, nem pedig otthon kettesben. És még sorolhatnám.

Sokan attól félnek, hogy elkezd a gyermek közösségbe járni, az egyenlő azzal, hogy folyamatosan beteg lesz. Igen, ez benne van a pakliban. Viszont, ha ettől is óvják, akkor az immunrendszere sem lesz elég erős, nem tud időben, rendesen kifejlődni, és majd később egy szimpla megfázás is ledönti a lábáról, 40 fokos lázzal. Az allergiákról nem is beszéltünk, hogy mennyi- mennyi szövődménye lehet annak, ha ezeket is megvonják tőle, hogy beteg lehessen. Akármilyen viccesen is hangzik.

Ezek eddig csak a gyermekre vonatkozó előnyök voltak. A másik része az anya. Neki sem előnyös, ha egész nap otthon vannak bezárva. Persze el lehet menni vásárolni, programokat szervezni, kikapcsolódni, de az nem ugyanaz, mint visszamenni dolgozni például. És ez sem arról szól, hogy "megszabaduljanak" a gyerektől. Hanem mert az anya is betud kattanni, ha 5-6 éven keresztül (ez esetben több) a négy fal közé be van zárva. Persze, ha ennyire ragaszkodsz ehhez a felálláshoz, akkor akár te is maradhatnál otthon vele. Te is elvégezheted a házimunkát, főzhetsz, moshatsz, takaríthatsz, és neveld a gyereket 0-24-ben. IGEN, ez az anya dolga alapesetben. De ez az élet rendje, és nem az állatvilágból kell kiindulni, mert az ő esetükben csak akkor szakadnak el a kölyküktől ha már teljesen felnőttek.

A többiről pedig már inkább nem is beszélek. 19 évesen erre sajnos nem lehet még megfelelő rálátásod.