Ti miért vállaltatok gyereket?

Kamaszként, fiatal felnőttként még el sem tudtam képzelni... a föld túlnépesedett és én totál alkalmatlan vagyok... Aztán ciki vagy sem, jött az érzés, hogy megajándékozzam a páromat, mint a szerelemünk "beteljesedése", a kíváncsiság, hogy mi lenne kettőnkből és hogy hová tudnék fejlődni egy új szerep kényszerében, és kreatív kihívásként is tekintetem rá, egy plusz karrierként (mi lenne nagyobb feladat egy ember formálásánál?). Közre játszott még biztos a társadalmi nyomás is: az idilli reklámok, a barátnők lebabázása is, plusz gyanúsan minden adott volt (munka, lakás.. mit is kéne még?) és az öregedő szüleimnek való örömszerzés. Úgyhogy átfordult a sok ellenkező és ésszerű elv egy "ez a természet rendje, éljük meg" vágyba.

A másodiknál meg már szerettem volna újra átélni, megduplázni a szeretetnek ezt a "fajtáját", amit tényleg csak ebben a szülő-gyerek relációban lehet átélni, erről az oldalról pláne :) és (bár tudom, ez másképp is elsülhet), a meglévőnek egy plusz szociális és érzelmi hálót adni.

Az, hogy öregen gondomat fogják-e viselni, max. remélni tudom, de nem szeretnék teher lenni és ha pl. messze választanak majd munkát vagy párt maguknak, nem fogok keresztbe tenni.

Mert szerettünk volna. Aztán utána szerettünk volna még egyet. Pont.

Számomra ez az egy érv, ami elfogadható a gyerekvállalás mellett. Ha az ember azért szeretne gyereket, hogy legyen, mert vágyik rá. Ha nem ezt éreztem volna, nem lenne gyerekem.

Szerintem az anyai ösztön a saját utód védelmét, a róla való gondoskodást jelenti (ami egyébként jó esetben a férfinál is jelen van). Egyáltalán nem kötelező, hogy már tervezéskor meglegyen (sokan aggódnak is miatta), max. értelmi szinten a felelősségvállalás, érzelmileg pedig a "szerintem-még-boldogabb-leszek-gyermekkel" formájában (jó esetben egyszerre)... plusz az a valami régről, amiért egy csorda is előbb a kicsinyeket védi.

Ugyanakkor valahol találó a hasonlatod, bár kicsit mellé, a pszichológusok szerint ugyanis a férfi impotencia női "párja", azaz hogy nem tudja a szerepét megélni, nem a frigiditás, hanem a meddőség. Ugyanúgy, ahogy te visszafoghatod a "vadászösztönöd" vagy sem, egy nő is vágyhat gyermekre/családra egy bizonyos valakitől vagy valakivel és bárkitől. Általában a nők ugyanis érzelmekre, gyengédségre éheznek.