Mennyire vesznek részt a nagyszülők a gyerekek életében? Vannak külön családi eseményeitek nagyszülő nélkül?

Anyák napjára evidens (számunkra), hogy a mamák is jönnek. A karácsony nekünk nem is lenne az igazi a nagyszülők nélkül. Szenteste az én családomnál vagyunk, a testvéreimmel és a nagyszüleinkkel anyukáméknál vacsorázunk. Másnap ugyanez történik, csak a párom családjával (sógornőimmel, a párom nagyszüleivel) anyósom főz délre. Szóval nálunk MINDIG kimarad zártkörű, mert én nem tudnék boldogan leülni úgy szenteste az asztalhoz, hogy nem a testvéreimmel és szüleimmel legyek az én családommal együtt. Másnap pedig nézném azt, hogy előtte este a mi családunk együtt volt a páromé meg nem? Eszemben sincs!

Szülinapot mindig azon a hétvégén tartjuk, amelyik héten van, soha nem előtte. Ha hétköznapra esik, akkor csak mi ünnepeljük meg, de akkor sem a zártkörűség miatt, hanem hogy aznap megemlékezzünk arról a napról. Ha éppen hétvégére esik, akkor nem tartunk külön megvárjuk a többieket. Külön csak a csoporttársaknak tartunk, számunkra a családba a nagyszülők is beletartoznak.

Ettől függetlenül nem gondolom, hogy csak ez a jó, de szerencsére a páromat meg engem is úgy neveltek úgy nőttünk fel, hogy a házassággal nem lép ki senki a családból. Egyetlen eset volt, amikor nem voltunk együtt szenteste, amikor az egyik nagyon közeli, fiatal családtagunk kemoterápiára járt és vigyázni kellett, hogy ne kapjon el semmit, annál rosszabb soha nem volt a karácsony. Szóval nekünk nagyon fontos.

Fogadjunk kérdező, hogy az az "egyik nagyi" a te anyósod. De szeretném tőled megkérdezni, hogy ő gyerekek életében a hétköznapokban mennyire vesz részt? Mivel, ha ennyire szeretne jelen lenni a fontosabb eseményeken, akkor nem gondolom, hogy az a "sz**rik az unokákra" kategória, amit itt gyakran olvasni, mivel akkor ezek sem érdekelnék. Ha meg törődik az unokáival, akkor nem értem miért ne lehetne jelen az anyák napi műsoron. Szerintem ennyi JÁR nekik, ha már törődnek az unokáival. Ráadásul én nem lennék boldogabb attól, hogy ő nem láthatta, amikor az unokája verest mond, vagy énekel.

Hát bocsi, de pont Te vagy az, aki az ovis ünnepre odarak 6 embert, a többié meg nem fér már be vagy csak nyomorogva. Pont az ilyen típusú ember miatt, mindig mindenhol legyünk minél többen, mert az a gyerek érdeke felkiálltással, szabják meg egyre több helyen, hogy hány vendéget lehet hozni. Mert ezt sokan maguktól nem látják át, hogy nem vihet mindenki fejenkét 6 ot, mert egyszerűen nincs nekik elég hely.

A gyerek szempontjából meg egyáltalán nem tartom jónak semmilyen ünnepen az emberáradatot. De persze mindenki úgy csinálja ahogy jónak látja.

Nem tudom, te hogy vagy vele, de szerintem az én anyukám és a párom anyukája igenis szorosan kapcsolódik az anyák napjához a gyerekem életében is! Sőt, ők ketten is szorosan kapcsolódnak a gyerekemhez/gyerekeimhez. Nálatok nem?

Anyák napja szerintem egyébként sem csak a gyerekeinkről és a mi egoizmusunkról szól. Számomra az én anyukámról és anyósomról is szól. Én hálás vagyok anyukámnak azért, hogy felnevelt engem és hálás vagyok anyósomnak amiért felnevelte a páromat és hogy egy ilyen remek embert nevelt. A párom kölcsönösen érez az saját és az én anyukám iránt. Szerintem a legszebb ajándék pedig ezen a napon (hiába az én anyukám és a párom anyukája), hogy az unokájukat megnézhetik, hogy a saját környezetükben, a kis barátaikkal és óvónénijeikkel együtt énekelnek, mondókáznak és sajátkezűleg készített ajándékot adnak és azt a délutánjukat emlékezetessé teszik. Biztos vagyok benne, hogy a szüleink jobban örülnek ennek az ajándékunknak, mint bármi másnak. Szóval számomra az ovis/bölcsis anyák napja nem csak rólam, de a mi szüleinkről is szól.

Nekem nem csak akkor kellenek a nagyik, ha valami kell tőlük.

Ez nem azt jelenti, hogy mindenbe beleszólhat, mert nem! De nem is igazán akar. Nálunk megvan a kölcsönös tisztelet, türelem és szeretet. Szerintem ez még mindig jobb, mint ha azt hallgatná a gyerekem otthon, hogy "persze a te anyád így meg úgy..."

Semennyire. Anyák napján csak egyedül megyek, én vagyok az anyja. Nem kérünk segítséget soha. Más lenne, ha pl.engem se mindig a nagyim nevelt volna, de anyáméknak minden fontosabb volt, pihenés, utazás.. szóval azóta ez a vonat elment, hiába hisztizik.

Karácsony mikor hogy, soha nem hívjuk őket,

Ez van.

Anyósomék is hasonló szülők voltak. Ezt leszámitva hetente látogatjuk őket, csak nem szorosan, hogy minden alkalmat ott legyenek az oviba.. vagy máshol.

Ha valahol szoros a viszony, ott teljesen egyértelmű, na meg az is,

Hogy ki hogy áll a dologhoz :)