Van itt olyan anyuka, vagy nagyszülő, aki nem olyan gyerekek kapott a Sorstól, amilyent álmaiban várt?

Hú, most elég sokan le fognak húzni a válaszaikban, hogy "az én gyermekem, és igenis szép, azaz a legszebb" stb stb.

Párom édesanyja szokta mesélni, hogy amikor meglátta a páromat teljesen le volt taglózva. Hát az, valóban enyhe kifejezés, hogy nem volt szép :). Na aztán amikor elkezdett növögetni, nagyon szép gyerek lett belőle, de néhány hónapos koráig tényleg csúnya volt.

Édesapám ideális családként, fiú gyermeket szeretett volna elsőre, aki majd vigyáz a kishugicájára a későbbiekben. Mint a filmekbnen :) Na ez nem jött be neki. Fel kellett dolgoznia a helyzetet.

Illetve van olyan ismerősöm akinek amikor megszületett a fia nagyon nehéz volt kimondani, hogy "de szép baba". Baráti körben mindenki cikinek érezte a dolgot. Így néhány év távlatából már ő is kezd változni, szépülni.

Szóval, ha ilyen esetekre gondoltál, akkor ha őszinték vagyunk magunkkal szemben, azért akad példa rá.

És igen bárhogy is nézzük én félek ezektől a szituációktól. Persze egy baba nem valami tárgy, amit visszavihetünk, ha nem tetszik, és persze mindenkinek nagyon szép gyerek a sajátja.

Ez így erős túlzás. De pl a lányomon egyre több olyan tulajdonságot veszek észre, amit szerintem anyóstól örökölt.(bár a hiszti a lányomnál talán még életkori tulajdonság, anyósnál viszont tartós állapot:) )

Szóval még van remény:)))

Egyébként anyós nem tartozik a kedvenceim közé.

Mi hárman vagyunk tesók, a nőérem csodálatosan szép baba volt(a kórház a csodájára járt), amikor megszülettem rengeteg hajam volt, mázas is voltam és olyan pici vékony alakom volt, hogy koraszülöttnek nyilvánítottak, anyukám meg sírt, hogy milyen "csúnya" vagyok:-D Aztán jött a mamám, és mondta, hogy én vagyok a legszebb:-D Persze aztán össze kaptam magam, így ezt a sztorit csak felnőtt fejjel mesélték el. Az öcsém viszont tündéri gyerek volt, de most viszont sok keserűséget okoz anyumnak:-(

Nekem is van fiam(Ő is nagyon pici volt amikor született), első gyerek és eddig még beváltotta a hozzá fűzött reményeket:-)

Az én kislányom nagyon megtörődött szülés közben-az orra egy hónapig ferde volt, a fején nagy lila puklik-hát én gyönyörködtem benne, hogy milyen gyönyörű!A férjem, meg mondta, hogy nem baj, majd megplasztikáztatjuk!Mindenki-szülésznő, orvos-azt hitte, hogy sírni kezdek, rögtön szülés után ezt hallva.Akkorát nevettem!És persze ezek elmúltával gyönyörű lett, tényleg!:)))Nem kell plasztika!

Ja és tiszta apja, aki szerint szerencse, mert így természetes, hogy szép.

Hát igen, én nagyon másra számítottam. Eleve úgy indultunk hogy mi olyan kis tesze-tosza páros vagyunk, tuti lányunk lesz, 3 kilós, akit majd szépen megszülök. Ehhez képest kisfiú lett, 4 kilós és császárral jött :) No nem baj, gondoltuk biztosan olyan nyugis lesz mint mi a szülei, megalszik a szájában a tej, szép csendben éldegélünk majd. Aha... Ehhez képest a gyerekorvos csak Terminátornak hívja. Ezzel el is mondtam mindent. Temperamentumos, tökös, hangos. Néha azon filózok honnan örökölt ennyi tesztoszteront, mert hogy nem az apjától az fix :D (Ez persze csak vicc, de amúgy tényleg...)

Na meg a külseje is, mi olyan nagyon átlagosak vagyunk, ilyesmi gyerekecskére számítottunk. Ehhez képest mint a szőke herceg: aranyló göndör fürtök, nagy kék szemek, pufi pofikák, rózsabimbó szájacska, arányos testalkat, de olyan popsija van hogy a kismama barátnőim rácsodálkoznak. Gyakran megállítanak minket a járókelők, amit jó darabig nem is tudtam ezt kezelni, bárgyún mosolyogtam hogy mi a frászt akarnak??? Aztán férjemmel nevettük, hogy biztosan el sem hiszik hogy ezt mi hoztuk össze :D Szóval ez is hogy honnan jött, két ilyen bumfordi forma szülő mellett??? Persze lehet hogy később ő meg csúnyulni fog, nem tudom.

Szóval sok a kihívás vele kapcsolatban, gondolok is rá hogy lehet ez nem véletlen a Sorstól, üzenni, tanítani akart vele, felkavarni az állóvíz életünket. Viszont azért mondtam a páromnak, hogy másodikra majd azt a háromkilós kislányt kérném :D

És nálatok? Mennyiben más a pici mint amire számítottatok?

Szia.

Az én születésemnél történt.apukám nagyon nem lányt szeretett volna.Megszülettem hajnal fél 5-kor nagyszüleimmel délelött találkozott apu.Látták rajta nagyon le van törve kérdezték valami baj van a babával vagy a Katival(anyum).Apám válasza nem nem minden rendben van de lány.

Hát elég idős voltam már mikor nekem ezt elmesélték,felnött fejjel sem esett valami jól!