Cica - gyermek kapcsolatban mindkét fél lehet boldog?
Van egy 4 éves kislányom, és szeretnénk egy cicát, vagyis gondolkodunk rajta.
Nem azért, hogy őt szórakoztassa, hanem mert nagy cicabarátok vagyunk. A születése előtt 7 évig volt egy csodás feketém (sajnos beteg lett).
Emlékszem, hogy mennyi gyönyörű időt töltöttünk együtt, és mennyire "emberi" volt.
Viszont arra is, hogy az első hónapokban (pár hetesen vittem haza, mert a doki el akarta altatni, de én szerettem volna megpróbálni megmenteni) nagyon virgonc volt, és állandóan tele voltam sebbekkel. :)
Szóval vannak aggályaim ezzel kapcsolatban.
A lányom értelmes, óvatosan közeledik az állatokhoz. Amikor egy picit is "sok", rászólok, és megérti, hogy nem szabad, mert megijed a cica/kutya.
Viszont egy pici cica játékból akár csüngeni is képes az emberen, ráugrik a bokájára, harapdálja a fejét. :)
Ez imádnivaló, de azt sem szeretném, ha a gyerkőc tele lenne vérző sebekkel.
Esetleg picit idősebb cica örökbefogadása lehetne erre megoldás? Vagy az állatnak is az a jó, ha minél fiatalabban kerül hozzánk?
Írnátok esetleg ezzel kapcsolatos tapasztalatokat?
Köszönöm!
(elolvastam nagyon sok kérdést ezzel kapcsolatban, de erre vonatkozóan nem találtam semmit)
válasza: válasza: válasza:Ha vérzősre karmolós volt a kismacskád akkor az volt a baj, hogy túl hamar elválasztották az anyjától. 12 hét előtt nem szabadna kismacskákat elvinni, de sokan sajnos 6-8 hetesen már odaadják őket. Ez azt eredményezi, hogy a kismacska még sokmindent nem tanul meg az anyjától, többek között a játék és a valódi karmolás közötti különbséget sem.
Ha jól értem mentett cica volt, szóval gondolom senki nem törődött vele kicsinek, náluk ez sajnos normál viselkedés.
Ha jó helyről (nem tenyészetből, hanem egyszerűen jó helyről ahol jól bánnak velük, családtól), hozol el megfelelően idős kiscicát, nem lesz ilyen korszaka.
Az állatnak semmiképpen sem jó, ha minél fiatalabban kerül hozzátok, minden állatnak megvan az az idő, amire szüksége van az egészséges leválasztódásra az anyjáról. Elszakítani egy kismacskát 6-8 hetesen kegyetlenség és a legtöbb állatban maradandó viselkedésbeni problémákat okoz.
Jellemzően a 6 hetes kor az, amikor az anyamacska elkezdi tanítani a kölyköknek, hogy mi az, amikor túl erősen harapnak/karmolnak játék közben és mi az ami belefér. A korán elszakított macskák nem tanulják meg ezt az anyjuktól.
válasza: válasza: válasza:Az én macskám 4 hónapos koráig az anyja mellett volt és kb 7 hónapos koráig folyton karmolt játékból. Pedig normálisan tudott fejlődni, és mégis... Megtámadta a lábamat, harapdált, és imádott rugdosni. Ilyen kis bunyós volt kicsinek. Aztán magától abbahagyta. Már nem csinálja, és tök óvatos, abszolút szelíd, ha jönnek rokonok látogatóba, az összes gyerek dögönyözi, ő meg csak fekszik. :D
Én azt javaslom felnőtt macskát fogadj örökbe 1-2 évest, akinek már van kiforrott személyisége, és valaki foglalkozott vele, le tudja írni neked milyen a cica. Pl nevelőszülő. Akkor még mindig elég fiatal lesz a cica, hogy sokáig veletek maradjon, de nem lesz gond a gyerekkel. Egy kölyök macska szerintem akármilyen kiegyensúlyozott, játékos és szeleburdi, akár véletlenül is okozhat sebet.
válasza:Lehet boldog mindkét fél de én nem kölyök macskát választanék, hanem már 1 évest mondjuk.
A lakást úgy alakítanám ki hogy a macskának legyenek magaslati helyek, ahova felmenekülhet a gyerek szekálása elől (polc, szekrény teteje stb.). A Pokoli macskák c. sorozat Jackson Galaxyval foglalkozik ezzel a témakörrel, nagyon jó tippeket ad.
Ha tanítod a gyereknek hogyan nyúlhat és meddig mehet el a cicával akkor nem lesz baj.
De a macskáknak sem egyforma a természete. Az enyém most is agresszívan harap néha, ha nem játszunk vele eleget vagyolyan kedve van, máskor meg kenyérre lehet kenni. Pedig tényleg imádva van, az egész családunk körülötte forog.
Úgyhogy mindenképp benne van a pakliban hogy mondjuk a gyerek sérülést szerez. Ez után egyesek az állatot hibáztatják és kidobják jobb esetben az utcára (rosszabb esetben az ablakon)....
Én a helyedben várnék még a dologgal kb. 6-7 éves koráig, ha úgy érzem hogy a gyerek nem megbízható vagy túlságosan féltem a karmolástól.
Sziasztok, köszönöm szépen a válaszokat, ment mindenkinek a zöld jel. :)
Utánanéztem a ragdoll fajtának, nagyon cukik. :)
Nem is tudtam azt sem, hogy a korai elválasztás lehet az oka annak, hogy egy kölyök cica vadócabb, mint az anya mellett maradt társai, de van benne logika.
Amúgy is egy picinek az anyja mellett a helye, legalább addig, amíg "útrakész" lesz.
Nálunk mondjuk nem volt más választás sajnos, mert szó szerint az állatorvos asztaláról vittem haza, aki már készítette elő az altatáshoz valókat. :( nagyon meg volt fázva és le volt gyengülve, a szeme is gyulladt volt, össze volt tapadva. De úgy kapaszkodott belém, hogy eldöntöttem: mindent megteszek. Azóta már eszembe jutott, hogy vajon jót tettem-e vele, mert 7 éves korában daganatos lett és sokat szenvedett. Viszont azt a 7 évet a legjobb barátokként éltük meg, nagyon szerettük.
Szóval most afelé hajlok, hogy utánanézek, és keresünk egy idősebb cicát, aki már picit higgadtabb. Ha találunk egyet és ő is jönni akar, akkor hazahozzuk.
Köszönöm a gyakorlati tanácsokat is, jó ötleteket adtatok!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!