Elvált anyucik! A válásotok okozott nagyobb maradandó sérülést a gyermeketeitekben?

En csak a gyerkocom ovis csoporttarsarol tudok nyilatkozni, a gyerekek joban voltak, igy tapasztaltunk sokmindent a gyerkocnel. Ot megviselte, fokent az, ahogy a szulok inteztek...egymast szidtak a gyerek elott (nekunk, tobbi szulonek, de ott alltak a gyerekeink is). A kiskolok eloszor befele fordulo lett, majd pszichologus foglalkozott vele. Hat nem jott be a dolog, elfajult a helyzet. Odaig, hogy a gyerek kb. kezelhetetlen, es borzasztoan viselkedik azokkal ahol egyutt a csalad. Pl. en gyerekemnek lerajzolta a multkor hogy a ferjem es en meghalunk....kiderult, allandoan ilyeneket rajzol a fiamnak oviban, ferjemet es engem lelonek, felgyujtanak, stb.

Az apukakat utalja, grimaszol nekik, nyelvet nyujt, stb. Pedig a valas elott ez egy nagyon aranyos kisfiu volt :(

A gyerek mai napig orvoshoz jar de csak ideig oraig valtozik meg, par napig normalis, aztan kezdodik elolrol az orulet, bantja a tobbit, lokdosodik, rugdos, es gyilkolasokat rajzol. (A tobbi gyerek szuleit).

De ott a szulok hozzaallasa nagyban szerepet jatszott.

Én vagyok a gyerek - de már felnőtt vagyok én is.

Mivel a szüleim kulturáltan váltak el, és megmaradt köztük egy normális beszélő viszony, sosem szenvedtem ettől.

Szerintem bizonyos szempontból jó is, hogy ilyen korán elváltok, egyből azt fogja természetesnek venni, hogy nem vagytok együtt (nekem is csak egy emlékképem van apámról, amikor velünk lakott), így nincs meg az a törés, hogy eddig volt "szép, teljes család", aztán meg nincs. Meg annál is sokkal jobb ez a felállás, minthogy veszekedés vagy jeges csönd meg feszültség legyen mindig otthon.

Ne neveljétek egymás ellen a gyereket, ne mondjatok rosszat a másikról a jelenlétében! Ne kelljen választania kettőtök közül (pl. láthatási vitákkor - egyáltalán, ne vitatkozzatok a láthatáson, és ha lehet, ebben legyetek rugalmasak, ha a gyerek valamiért épp úgy kívánja). Úgy általában a vitáitokat intézzétek négyszemközt, a gyerek ne legyen bevonva, még mint hírvivő sem! Ha elég erőt éreztek magatokban ahhoz, hogy ne essetek egymás torkának, akkor ünnepeljétek együtt a születésnapját, ha nincs másik partner a képben, akár a karácsonyt is:) És ne legyen az, hogy ő most a "szegény gyerek", akit elkényeztettek azért, mert neki nincs együtt élő apu mg anyu. Ne hagyjátok azt sem, hogy kamaszként kijátszon egymás ellen benneteket!

Szüleim 12 éves koromban váltak el, van két fiatalabb testvérem, azt mondhatom, hogy maga a válás nem viselt meg minket. Kifejezetten jóban maradtak a szüleim. Persze az üvöltözés meg veszekedés a válást megelőzően annyira tarthatatlan volt már, hogy én azért némi kiskamasz hozzáállással kívántam, hogy elváljanak. Az első egy év nem volt kellemes, de már akkor is, és azóta főleg úgy gondolom, ez volt a legjobb amit a család érdekében tehettek. Édesapám párját is kedvelem. Persze nem tudom, mi lett volna, ha lenne féltestvérem, azt sosem akartam, szerencsére nem is lett, de én azért idősebb voltam már, mint a kislányod, szerintem még időben lépjetek, és a pároddal mindenképp törekedjetek a normális viszonyra, a gyerek előtt ne marjátok egymást, ha nem értetek egyet bizonyos kérdésekben, azt is a gyerek távollétében meccseljétek le, ne legyen apa megvesz mindent amit anya nem, ezért ő lesz a kedvenc szülő (vagy fordítva) történet, stb. Nálunk első perctő megvolt, még mikor szüleim nem beszéltek sűrűn egymással, hogy kijátszani nem tudtuk őket (pl beszedni az ebédpénzt mindkettőtől, vagy próbálkozni, hogy a sulibuliba elengedjen apám anyám tiltása ellenére :)

Kitartást kívánok!

Annyit még hozzátennék, hogy nem ismerem a problémátokat, de valamiért, nem is olyan régen még fontosak voltatok egymásnak.

Nekem a kolléganőm vált el, amikor a gyerek 2 éves volt, sajnos utólag latja, hogy hiba volt, ebből nagyon nehéz jól kijönni. Az én szüleim is ordítoztak, volt megcsalás még pofon is, elhanyagolás, anyámra maradt a háztartás, apám semmiben nem vette ki a részét stb. Nem tudom, mi lehet még rosszabb, talán a szenvedélybetegség, de az nálunk nem volt és talán abból is van kiút. De aztán valami megváltozott, a viták elültek, idővel lenyelték a büszkeségüket és ma is együtt vannak, boldogan unokáznak. Jobb lett volna harmonikus családban felnőni, de ezt dobta ki a gép és ma már nem bánom, hogy próbáltam én is, erővel, hisztivel és minden eszközzel együtt tartani őket. Még a nagyszülőket is bevontam. Nem hiányzott volna ez a törés, így se volt egyszerű. Ráadásul igaz, hogy úgyis mindig hozzá leszel kötve valamilyen szinten a gyereked apjához.