Ti mit tettetek volna ebben az esetben? (nagyszülő pobléma)

Mindenképpen én is megkérdezném a gyereket mi az oka.

Elég nagy már és konkrét kérdéseket tennék fel.

EGyébként ebben a korban pont az szokott lenni a baj, hogy nagyi Y lehet hogy rászol dolgokért, vagy éppen nem mindig a gyerekkel foglalkozik, hanem bizony ott el kell foglalnia magát néha. A legnagyobb probléma ennyi idös korban az szokott lenni, hogy a nagyi Y nem játszik vele egész nap, unatkozik, és nincs mindig minden úgy ahogy neki az tetszene.

Azért hagyjuk már ezt, hogy tévében ezt meg azt látni meg utána kell járni bla bla.

Nekem is két nagyi volt, az egyikhez soha nem akartam menni, nem voltam hajlandó ott aludni, utáltam ott lenni.

És soha nem bántottak ott sem, szerettek, kényeztettek ott is. Hogy miért? Ha nagyon kellene össze tudnék szedni egy-két gondolatot de mind bagatell kis marhaság. És ismétlem, ott is habosra volt nyalva a fenekem, és mégsem akartam menni.

Kérdezd meg a gyereket, hátha kiderül.

Egyébként én is egyik mamámmal sokkal jobb viszonyban vagyok, másikhoz sose szerettem menni. Nem ízlett a főztje, távolságtartó volt, folyton illedelmességre nevelt, amúgy egy mosolygós kedves embernek tartják mások. Úgy éreztem ott mintha másnak kéne lennem mint aki vagyok.

Én sem akartam minden rokonnál aludni.

Az egyiknél pl hideg csempézett wc volt és folyton nyitva volt az ablak, nem szerettem ott pisilni, mindig fáztam. Na meg úgy horkoltak, hogy alig tudtam aludni, éjszaka meg ha felébredtem ijesztő volt az idegen hely a horkolási hangokkal és egyedül kellett aludnom a szobában.

Volt olyan rokon, aki folyton butaságokat beszélt és rosszindulatú volt. Nem velem, hanem másokkal. Olyan rossz volt a hangulat ott, nem szerettem egyedül ott lenni, mikor a szüleim ott voltak jó hangulat volt és egész más.

Olyan rokonom is van, aki a szülők előtt kiszolgált gyerekként, amúgy folyton azt kaptam alsósként, hogy csináld meg magad, menj oda egyedül, te is meg tudod tenni, plussz uborkát kellett szednem vele és folyton szúrta a kezem az uborka. Tehernek éreztem magam és úgy éreztem kihasznál,nem fair.

Szóval akármi lehet, nem is molesztálás, de ha a gyerek valakit nem kedvel, annak oka van, nem kell ráeröltetni semmit.

Én nem hagynám ott a síró gyereket, ha nem muszáj. Főleg, ha van másik hely, ahol lehetne, amíg dolgotok van.

Nem hiszem, hogy az ottélés miatt van. Az én lányom rengeteget volt a dédiéknél velem együtt, most 3 éves korára nem kedveli a dédszülőket, be se megy. A nagynénitől bezzeg alig lehet kirángatni, pedig nagyon keveset volt ott.

Nem a ti hibátok. A gyerek akaratát itt meg igazán figyelembe lehetne venni.

Szerintem a bölcsis sírás sem normális. Az én gyerekem imádott járni, váltásnál pedig utálta a másikat.

Ha nem tetszik neki valami, annak oka van.

Ilyen velem is volt, pedig apukám szülei is imádnak a mai napig, és anya szülei is. De apa szüleinél kevésbé szerettem lenni, tényleg semmi okok miatt.

Pl.

-Anya szüleinél bent alhatott velem a cica az ágyban, apa anyukája ezt nem engedte.

-Apa anyukája felébresztett, ha 10-nél tovább aludtam, anya szüleinél alhattam akár délutánig is.

-Apa szülei nem szerették a gyorskajákat, anya szüleinél pizzán és sült krumplin éltem, vagy amit éppen kitaláltam. Ha csokitortát akartam reggelizni tejszínhabbal, akkor tuti azt kaptam.

Később (9-10 évesen) meg apa szüleinél voltam inkább többet, ma meg már nem teszek különbséget.