A gyerekhez penz kell, de aki pénz nélkül vállal ugyanugy felnő akkor nem mindegy hogy van e penz vagy nincs?

Az a baj, hogy nem csak a születéshez kell pénz -Olcsón lehet bútorokhoz jutni, fogadott orvos sem kötelező, de ez csak az eleje. Az idő múlásával egyre több pénzbe kerül a gyerek -Folyamatosan növésben van, így szinte mindig kell új ruha.Ha nem tudod szoptatni, tápszert kell venni, és nem két forint.

Nem beszélve arról, hogy nem mindegy, hogy nősz föl. Lehet az egy minőségi élet is, programokkal, nyaralással, minőségi ételekkel, vagy tengődés, amiben nem hal éhen, meg ül a négy fal között, de ugye érzed a különbséget?

Plusz bármikor jöhet olyan, amit nem kalkulálsz bele - Például fejlesztőre kell vinned - Elég horribilis az összeg.

Ovisként, iskolásként vannak különböző délutáni programok, úszás, tánc, íjászat, nyáron táborozás - Ezeket is meg kell fizetni, ha élményeket, hasznos időtöltést szeretnél neki. Jó lenne a családdal is néha kimozdulni, ugye?

Tehát igen, fel lehet nőni pénz nélkül is, más kérdés, hogy az milyen élet. Nem gazdagnak kell lenni egy gyerekhez, de a normális életszínvonalat nem árt tudni tartani.

Nem az a lényeg, hogy felnő. Inkább az, hogy miként, milyen minőségben. Persze nem kell a csillagokat is lehozni egy gyereknek, mert böffint egyet, de nálam alap, hogy a gyereknek meg tudjam venni a gyümölcsöt, zöldséget, húst. Ha nincs pénz, akkor máris gond ez és a legolcsóbb párizsival eteted a gyereket?

Mi a testvéreimmel úgy nőttünk fel, hogy sehova nem vittek minket (értsd tényleg sehova) és az étel is ki volt adagolva, ha kicsit is többe kerülő fogás volt. (Itt nem a krumplis tésztára gondolok.) Ha ruha, cipő kellett, akkor a szülők "fújtak" ránk, hogy már megint.

Persze felnőttünk, de én ennél többet szeretnék a lányomnak adni.

És igen, a pénz miatt IS nem vállalunk második gyereket.

Tudod az ilyen szülők gyerekeinek sokszor az alapvető dolgok nincsenek meg. Enni sokszor csak az óvodában, iskolában esznek, főtt ételt mindenképpen, sokszor nincs mivel fűteni és fáznak, nincs lehetőségük és módjuk, hogy hobbijuk legyen, hogy rendes, tiszta, szép ruhába járjanak, nincs lehetőségük, hogy többre vigyék az életben, mivel a szülőknek soha nem lesz pénze, hogy taníttassák.

Húst lehet csak akkor látnak otthon, mikor a macska felugrik az asztalra, minőségi húsra legalábbis nincs pénzük, zöldséget, gyümölcsöt is max. a piacon látnak.

Vagy nyilván nem ismersz ilyen embereket, akiknek 2 hét alatt elfogsz a segély, vagy a közmunka bére, majd pedig 2 hétig kuncsorog a településen, hogy legalább kenyeret tudjon venni a gyerekeknek, vagy megy el télen fát lopni, hogy nem faggyanak meg, hogy ők az elsők, akik sorban állnak az önkormányzatnál a támogatott fáért, stb.

Úgyhogy egyáltalán nem mindegy, hogy valaki a semmire vállal-e gyereket, vagy sem?

Nyilván éhen nem halnak, de inkább egyik napról a másikra élnek, tengődnek és nem élnek igazán rendes életet.

És nyilván az állam támogatja ilyen-olyan segéllyel az ilyen gyerekeket, de az édeskevés.

Nem igazán értek veled egyet. A semmire én nem szülnék. Ha már gyereket vállalok, akkor a lehető legjobbat akarom neki adni, és nem a létminiumot.

Igen, persze, fel lehet nőni úgy is, de nem az az ideális. Sajnos nekem is van ismerősöm, akinek 2 gyereke van, de bevállalná a 3-at, mert "plusz egy tányérunk mindig van" címszó alatt. Közben pedig se lakás, autó, stb. Lakás is önkormányzati, ahol még azt a kevés rezsit is alig bírják kipengetni. Minden nap mirelit kajákat esznek.

Rájönnél mi a különbség, ha a kisgyerekednek speckó tápszert kellene venned, ami hetente 2000Ft felett van kb. Vagy ha fejlesztőre kellene vinni. Vagy ha fáj a hasa, és nemtudsz könnyíteni rajta, ezért cseppeket kell neki venned.

Míg a többi gyerek megy úszni- kirándulni addig a tiéd otthon csücsül, és majd hallgatja, hogy a többiek milyen jól érezték magukat? Egy csomó lehetőséget elvennél így előle.

Saját lakásunk nekünk sincs, 3 szobás albérletben élünk, a 6 hónapos kislányunkkal. Van 2 autónk, hitel nélkül.

Kislányom a mai napig anyatejes, de 2 hónapig Infacolt kellett neki adni (2500 Ft/per doboz), mert csak az segített a hasfájáson. Ezt hetente kellett vennünk. A ruhák, a babaszoba, mind újonan vettük a dolgokat. Én se öltözködöm turkálóból, így rá sem adok használt ruhákat. Pamperset használunk (pelenka, törlő). A cumik, cumisüvegek mind Avent. Más minőség, mint a sima kínais.

És csak pár dolgot soroltam fel. Én nem milliókat mondtam egy gyerek felneveléséhez, de párszáz ezer elmegy rá simán, és ahogy nő úgy egyre többet kell rá költeni.

Persze, felnő a gyerek egy putriban is gyertyafénynél, vajaskenyéren. Csak az nem mindegy, hogy hogyan.

Nem mindegy, hogy befejezi a vacsorát,mert jól lakott, vagy abbahagyja, mert elfogyott.

Nem mindegy, hogy azért nem mehet kirándulni, mert rosszat csinált, és büntetésben van, vagy nincs rá pénz,és nem mehet.

Nem mindegy, hogy azért nincs új cipője havonta, mert vigyáz rá. Vagy azért vigyáz rá, mert nincs pénz másikra.

Nem mindegy, hogy azért dolgozik iskola mellett, mert muszáj hozzájárulnia a családi bevételhez, vagy azért, hogy a fizetését magára költhesse, szórakozhasson belőle.

Az sem mindegy, hogy azért nem megy egyetemre, mert nem akar, vagy azért, mert nincs rá pénz.

Nem, nem mindegy. Mondhatod, hogy ha megéli a 18-at, akkor felnőtt.

De szülőként jó esetben nem ez a célod, hanem az, hogy a hátralévő éveket sikeres, önálló felnőttként élje le.

Nem mindegy, hogy már kamaszként el van b.va a jövője, mert azt látja, hogy felesleges tanulni, 16 évesen már polcot pakol egy multinál. Lehúz 50 évet három műszakban, vagy közmunkásként, xar hulladék kaján él, legjobb szórakozása a tévé, és mire eléri a nyugdíjkorhatárt, elviszi valami krónikus betegség.

Vagy tanul, elvégez egy szakképzést vagy lediplomázik, emberhez méltó életet él. Házat tud venni, évente egyszer nyaralni jár, tud szórakozni, igazi élményekben van része. Tud venni normális élelmiszert (és igénye is van rá, hogy ne hulladékot egyén), sportol, nem készül ki a stressztől 40 évesen.

Márpedig ez mind pénz kérdése. Az egészségre nevelés, taníttatás, a kulturális programok szeretete, világot látni...

Teljesen más életet él felnőttként, mint az, akit a közmunkás szülei segélyből tartanak életben.