Hogyan fogadjátok el az igazságtalanságot?

Nem egyértelmű-és Te sem utaltál erre!-hogy egy bizonyos célcsoportot érint a kérdés!A komment nélkül,de szerintem azzal együtt is-miszerint:Hogyan fogadjátok el az igazságtalanságot-bármire vonatkoztatható a kérdés...

Nekünk 3 gyerekünk van,mindhárom elsőre összejött.Én/mi 4-5 gyereket is simán bevállaltam volna,ám a 3.-nál már 40 évesek voltunk,így azt gondoltuk,megállunk,nem kísértjük a sorsot.Akkor most érezzem magam nyomorultul,mert sokan 40x évesen is vállalnak gyereket?Egy közeli ismerősnek 5 héttel ezelőtt születtek ikrei(4.-5. baba),anyuka 43 éves,apuka 45.Én soha nem foglalkoztam senki életével,így nincs is min agyaljak.

Azert 11-es ne haragudj de a Te "problemad" nem ide tartozik. Van 3 gyereked! Nem tragedia ha nem lehet meg 1-2, egy olyan helyzethez kepest, hogy valakinek egy sincs, mert meghalt. Erted?

Olyan volt a kommented, mintha egy melyszegenysegben elo no kerdesere idejonne egy gazdag, es azzal probalna vigasztalni, hogy "figyuka, en se sirok hogy csak husz milla van a bankszamlamon pedig en harmincat akarok mer' a szomszed Julcsanak 30 van, erted?"

Szoval azert gondolkodjunk mar, mielott "segiteni" szeretnenk a valaszunkkal.

Kerdezo en mar valaszoltam korabban, sajnos igazsagtalan de az elet ilyen, ahogy irtam is, vannak dolgok amik nem rajtad mulnak.

Értem, miről beszélsz. Van ugyan egy kislányom, de 25 évesen, miután elsőre összejött a vágyott terhesség, pár hét öröm után megkaptam a missed ab diagnózist. Ikrek lettek volna. Ezután egy mensim volt, majd leállt a ciklusom, nem volt tüszőrepedés, nem jött meg a mensim se. Kaptam gyógyszert, hogy beinduljon, csak közben beindult magától is, a gyógyszer így túlstimulált, mindkét petefészkemben hatalmas, 4-6,5 centis ciszták lettek. Mikor kettő kidurrant, kórházba is kerültem, a műtétet megúsztam, de teljesen tropa lett mindkét petefészkem, csak reméltük, hogy regenerálódik normálisan. Na, míg ezen átmentem, a barátnőm, aki nem akart gyereket, csak a férje kedvéért muszáj volt, elsőre terhes lett. Én is utáltam az egész világot, hogy mindenkinek megy, csak nekem nem.

Másfél hónappal a ciszták kidurranása után teherbe estem, álmomban nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar sikerülhet. Természetesen rettegtem a terhesség első részében, akkor bírtam megnyugodni, mikor végre éreztem a babám mozgását, tudtam vele "kommunikálni". Akkor fogsz megbékélni, feldolgozni a veszteségedet, ha lesz gyereked, addig nem fog menni. Tudom, mert én is így voltam, pedig az én 10 hetes vetélésem sehol nincs ahhoz képest, hogy te egy megszületett babát temettél el :( kívánom, hogy mielőbb sikerüljön!