Hogyan fogadjátok el az igazságtalanságot?

Nehéz valóban, itt az oldalon is.

Próbáld pozitív gondolatokkal ellensúlyozni, nem ilyenekre gondolni és rágódni rajta. Másnak is dühítő, de nem gondolhatsz mindig ilyenekre, mert egyáltalán nem tesz jót.

Nehez, de sajnos ez ilyen, az eletben vannak dolgok, melyeken te magad vagy a jo eredmeny kovacsa (tanulmanyi eredmeny, jo allas, jo fizetes), ed vannak dolgok, melyek sajnos nem rajtad mulnak (szuloi anyagi tamogatas, ertem ezalatt hogy valakinek 20 evesen hazat vesznek, valakinek egy sulit nem tudnak finanszirozni, es igen, a baba dolog is ebbe a csoportba tartozik. S persze az is, hogy valaki 40 evet el le a ferjevel, valakinek a ferjet eluti egy auto 30 evesen, valakinek a szulei kamaszkorban meghalnak, stb....)

Szomoru de mindenkinek mas a keresztje.

Menjél csak ételtosztani vagy önkénteskedj egy nevenincs cigányfaluban, ahol mélyszegénységbe születnek, majd megjön a realotásérzéked, hogy neked CSAK nehezen jön össze egy gyerek. Míg másokat vernek, éheznek, erőszakolnak minden nap, csak azért, mert x helyre születnek. Vagy menj egy fogyatékosokat ellátó bentlakásos otthonba. Ők sem tehetnek semmiről, mégis ez az életük.

Az emberek a fene nagy jódolgukban elvesztik a realitásérzéküket.. szívás, de lehetne ezerszer rosszabb is. Nem hiszem, hogy az életnek bocsánatot kellene kérnie, mert nem jön össze minden, amire vágysz.

Nézd, ennek így nem sok értelme van. Te nem mások vagy, te te vagy, és nem előled veszik el a lehetőséget azok, akiknek első szóra összejön.

Én voltam már mindkét helyzetben, első gyerekem egyetlen védekezés nélküli szex eredménye egy épp csak elkezdődött kapcsolatban. A másodikra másfél évet vártunk (ami tudom, sehol nincs ahhoz képest, hogy van, aki 5-10-20 évet is vár), előtte túlestem egy korai vetélésen is, aztán mindenféle vizsgálaton, mire sikerült teherbe esnem, és az első trimesztert végigparáztam, hogy megmarad-e.

De arról, hogy nekem a második gyerek nehezn jött össze, nem azok tehetnek, akiknek meg könnyen összejött a baba.