Anyukák, hogyan fogadjátok párotok, férjetek közeledését?

Az elsőnek igaza van. Így indul meg a kapcsolat a lejtőn.

Azt teljesen megértem, hogy nincs energiád mindenre, nem tudsz minden fronton 100%-ot teljesíteni kisbabával. (gondolom még éjszaka is kel...stb).

Valamire nem marad energia, de ne a férjed legyen az, aki emiatt háttérbe szorul. Legfeljebb egy-egy nap a házimunkából kicsit visszaveszel, és tartalékold az energiáidat a férjedre. Ha megkérdeznéd, hogy mit szeretne jobban, egy odaadó feleséget az ágyban, vagy hogy puccba vágott lakás várja otthon, nem biztos, hogy az utóbbit választaná.

Én is elutasítom időnként, de a heti 3-4 (időnként több) mindig megvan. Két gyerek (az egyik óvodás), háztartás mellett ennyire "telik".

Inkább attól tartok, ha visszamegyek újra dolgozni, akkor lesz-e energiám rá.

"de annak meg nem látom értelmét, hogy az ő kénye kedvére tegyek...."

Hát én látom értelmét. Bár én nem így fogalmazok, hanem úgy, hogy örömet szerzek annak, akit szeretek, mert tudom hogy ő erre vágyik, ezért megteszem neki, még akkor is, ha nincs épp kedvem.

Nekünk három gyerekünk van és mondhatom, hogy nagyon sok hullámhegyen-völgyön átmentünk már.

Egyik gyerekünk beteg, így egy fél égig kb. virrasztottam folyamatosan mellette. Gondolhatod mennyi kedvem volt, minden szabad percben elaludtam, és volt hogy szex közben is elaludtam, ami amúgy azért elképzelhetetlen lenne...

Meg is kell beszélni a pároddal ezeket a helyzeteket, mert ha hosszú távon sem kibeszélve nincs, sem a párod nem kapja meg, amit szeretne, akkor könnyen más felé fog kacsintani.

Ami nekem segít:

ha én kezdeményezek, akkor sokszor megjön hozzá a kedvem.

Próbáld ki!

Ne is mondd... Én a fáradtságot "leküzdeném", de nekem a szoptatás miatt még mindig nincs peteérésem és ennek logikus következménye, hogy a libidóm a béka feneke alatt van, egyszerűen nem tudok mit kezdeni magammal, hogy kívánjam a szexet, pedig régen nem volt ezzel probléma...

Ugyanígy a hormonok miatt nincs is rendben minden odalent (konkrétan néha fáj a szex)...

Persze lehet azt mondani, hogy ezek csak kifogások és igenis kell szexelni, hogy neki jó legyen... én ebben benne is lennék, de nem tudom megjátszani magam, ha meg látja, hogy nem élvezem úgy mint régen akkor meg már ő nem hajlandó.

Én se vagyok híve annak, hogy "csak az ő kedvéért" de én már tényleg szívesen megtenném azt is, mert ez így nem állapot... de ezt meg ő utasítja el... és a baba már fél éves... :(

(nnahh most jól kiírtam magamból, bocs :) )

Szerencsére ugyanolyan csodás és aktív a szexuális életünk, mint szülés előtt.

14 hónapos a lányom, heti 3-4-szer minimum együtt vagyunk, de inkább többször.

Én is kívánom és ő is, nincs okom visszautasítani :))

Ha néha valamelyikünk fáradt, de a másik megkívánja, akkor simán meg lehet hozni a kedvünket.

Szüksége van az együttlétre, enélkül nem fog hosszú távon jól működni a kapcsolatotok. Bizony, néha "az ő kényére kedvére kell lenni", hiszen biztos az is előfordul, hogy ő tesz meg neked olyat, amihez egyébként nem lenne kedve.

Egy-egy napon kérd meg a férjedet, hogy ezúttal ő mosogasson el, ő tegye be a mosást, ő játsszon a gyerekkel valamennyit, stb. Így kicsit könnyebb lesz, és talán marad energiád az együttlétre. Nagyon fontos, hogy megmaradjon köztetek az intimitás. Lehet, hogy most kedvesen, szó nélkül tűri ezt, de hosszú távon mindenképpen szüksége van a szeretkezésre.