Családi nyomásra szülni második gyerkőcöt, ha anya nem szeretne?

Dehogy szülj, ha te nem akarod!

Nincs miről beszélni. Férjed könnyen van, nem ő terhes, nem ő van otthon 3 évet...

Ez meg nem családi nyomás, hogy a babának kell a kistesó...

A férjed akar, te meg nem, ennyi.

A férfiak elvárják, hogy ha ők nem akarnak több gyereket, akkor ne is legyen, forditva miért ne működne???

Egyformán kell akarnotok a kistesót. Ha valamelyik fél nem szeretné igazán, vagy csak kétségei vannak, akkor szerintem nem szabad jönnie a második babának. (És az elsőnek, vagy a sokadiknak sem.)

Ha Te úgy érzed, hogy megállnál egy gyereknél, akkor miért ne lehetne úgy? Miért is bántana ezért bárki??

Ha te nem szeretnél másik gyereket szülni,akkor ne szülj,szíved joga eldönteni!Nem írtad mennyi idős a babád,de még a te véleményed is változhat.

Nekem amikor megszületett a lányom azt mondtam hogy soha többet nem szülök,és mindenki tudomásul vette,aztán mikorra a lányom 2 éves lett én is meggondoltam magam és azt mondtam hogy jöhet a tesó,és jött is.

Akkor szülj ha te is akrod, ne más miatt!

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__babak_..

Csak akkor szabad szülni kistesót, ha készen is állsz rá!

A család nagyon könnyen mondja, hogy vállalj még egy gyereket. De azt elfelejtik, hogy hiába a rettentő házias férj, attól még az anya marad otthon a 2 kicsi gyerekkel, ráhárulva minden dologgal.

Nyugi, még a 11 hónapos gyereked elég kicsike, lehet, később jön az az érzés, hogy most kellene egy testvérke.

Több oldalról szeretném megközelíteni a dolgot.

Szerintem sok a pro és a kontra, és CSAK akkor érdemes belevágni a kistesóprojektbe, ha mindent mérlegelve tiszta szívből tudtok IGENt mondani rá együtt: Te és a férjed. A többiek (család stb.) véleménye nem szabad hogy számítson ebben a kérdésben, mert ti vállaljátok, nevelitek stb.

Ami a kapcsolatotokat illeti, szerintem legjobb, ha őszintén leülsz a férjeddel, és mindent, amit érzel, elmondasz neki. Én csak arra biztatlak, hogy MÉG ne dönts. 11 hónapos a picid, még közeli a szülés és minden élménye. Könnyen lehet, hogy fél év múlva Te is vágyni fogsz már rá. (Nekem 15 hónapos volt a nagyobbik, amikor ellenállhatatlan vágy lett bennem, hogy még egy picit szeretnék!)

Ha viszont úgy érzed, hogy terhességnek, szülésnek és gyerekágynak abszolút még a gondolata is elviselhetetlen, akkor nem szabad, mert ezt senki nem tudja átvállalni helyetted.

Azzal az érveléssel nem értek egyet, hogy két kisgyerek dupla energia, mert én már most azt tapasztalom, hogy bár a kicsi még csak 8 hónapos, remekül eljátszanak együtt, így sokszor felszabadul időm, míg egy egyke gyereket sokkal többször le kell foglalni, szórakoztatni.

Az igaz, hogy a második gyereknek szülői odafigyelésből, időből esetleg kevesebb jut, viszont a másodiknak ott a nagy testvér, aki olyan odaadással és szeretettel tudja körülvenni, hogy mindig megmelengeti a szívemet! A második már abba születik bele, hogy ott a nagy, neki természetes lesz az a helyzet.

Azt gondolom, hogy ezt a testvéri kapcsolatot semmilyen unokatestvér, vagy szomszéd gyereke nem tudja pótolni, helyettesíteni.

Azzal sem értek egyet, hogy nem lehet mindkettőt szeretni, mert a szeretet hatványozódik.

Talán kiderült mér, hogy testvérpárti vagyok (nekem egy testvérem van, én mindig úgy éreztem gyerekkoromban, hogy még az is kevés), de amint fent is írtam, ha nm tudsz rá tiszta szívből IGENT mondani, akkor nem célszerű. Ez nem jelenti azt, hogy vannak benned aggodalmak, vagy kérdések, hogy hogy lesz/lenne, de mégis más az, ha csak izgulsz, mint az, ha nem akarod.

A párod, ha szeret, megérti majd az érzéseidet. (Viszont én arra biztatnálak, hogy még ne zárj be minden kaput, mert tényleg pici még a babád...

Legjobbakat Nektek!