Szules utan otthon az elejen milyen? Nagyon nehez?

Fáradt, kimerült leszel, esetleg ingerlékenyebb, a hormonok miatt. Nekem az első hónapokban nem volt energiám főzni, a mirelit cuccot meg meghagyom másnak, mindennap nem bírnám megenni. No meg az újdonsült anyukának, nem az a megfelelő étel sem. Attól energiád biztosan nem lesz több.

Nem volt rossz baba a kislányom (még most sem, 5 hónaposan). Szopizott, büfizett, tisztába tettem- és aludt. De nagyon jó tanács, hogy míg a baba alszik, addig az anyuka is pihenjen, mert hiába eszik, alszik, ez nem ennyiből áll.

Mellesleg, nem minden baba ugyanolyan ám! Barátnőm babája kb.egésznap ordított a hasfájástól, az első héttől kezdve. Ami nálunk 1 hónapos kora után kezdődött, 2 hónapos korig tartott, onnantól alussza át az éjszakákat is. Sosem voltak nagy sírások, hisztik.

Ha alszik 2-3 órákat egyhuzamban, akkor szerencséd van, eltudsz mosogatni, kitudsz mosni egy adagot (de hidd el nem ez lesz az elsődleges). Ha nem, akkor megszakításokkal fogsz csak tudni főzni, mosni, takarítani, és akkor még nem is pihentél semmit. De ezt majd úgyis megtapasztalod, hogy nem ilyen egyszerű.

Igen-igen. Ès, ha kisütni sem lesz időd, ès energiád? Ha nem alszik a baba, vagy csak a kezedben? Allandóan fejsz, mert begyullad a melled? Nem megy a szoptatás, sok idő?

Elvileg...ja.

Az enyem masfel orankent akart szopizni, alkalmankent 3/4 orat. Ez az eletunk 50%-a. Vagy kielegitettem az igenyeit, es attol purcantam ki, vagy probaltam "elterelni a figyelmet" - hat egy ujszulottel ez nem egyszeru. Ejjel folyton kelni kellett szoptatni, faraszto volt. Fajt a csaszaros sebem. Le voltam gyengulve. A hateves teso is ertheto modon igenyt tartott ram.

Ugyanakkor 20 centivel a fold felett lebegtem, imadtam azt a babaillatu idoszakot, azota is visszasirom ❤💙💚💛💜💗 Mar masfel eves ❤

Az én kisfiam az első 3 hónapot végigordította. Extra hasfájós volt. Csak kézben nyugodott meg, aludni rajtam szeretett. Az elején, amíg másfél-két óránként szopizott, volt olyan, hogy úgy ettem, hogy Ő a mellemen aludt. Még a fejecskéjét is leettem nem egyszer.

Bíztam abban, hogy a babakocsiban majd nagyokat fog aludni...míg a hasfájás nem szűnt, a babakocsiban is ordított. Úgy emlékszem vissza a császárom utáni pár hétre, hogy sosem volt nyugtom. Egy pillanatnyi sem!

És rengeteg tejem volt, fejnem kellett, mert több volt az elején, mint amennyire szükség volt. Még éjjel is fejtem, brutál fárasztó volt! Azért 10 hetesen egy szuper mellgyulladás befigyelt.

A második gyermekem (a kislányom) valóba az az eszik-alszik típus volt, szopizni is gyorsan tudott, szabályos 3 óránkénti 5 perces szopikkal boldogan elvolt. Vele nagyon nyugodt volt, csak hát akkor már itt volt nekem az örökmozgó 2 éves tüneményes kisfiam. Szval fárasztóak a szülés utáni napok/hetek...sőt!

Majd meglatod, hiaba magyarazzuk.

Tudod NEM minden baba csak eszik es alszik. Van amelyik eszik es ordit. Megpedig igen sok, sot a legtobb.

Nem indult be rendesen a tejem.

Igy telt a napunk. Szoptatas, tapszer potlas kezben ringatas, hogy ne orditson. Fejes, sterilizalas, ( 1 ora ) gyorsan wc- re szaladtam, es utana ordit ujra mert ehes. Szoptatas 45 perc, tapszer, fejes sterilizalas 1 ora, es je, eltelt 2 ora tehat megint ehes es ordit. Es akkor en meg egy falatot nem ettem, de legalabb mar pisilni volt idom.

Ez igy nappal ES ejjel is. Tehat ejjel max ket ora alvas egyhuzamban , aztan szoptatas, tapszer, fejes, sterilizalas.

Feloltozni ? Mikor ? Es minek ? Ha ugyis mindjart este van. Tusolni ? Mikor jott a ferjem es fogta 20 percig amikor epp nem sirt.

Terj vissza a kerdesedre ha mar lesz babad.

Tök változó.

Nálam így volt:

1. gyerek

Szülés után másfél hétig szédültem, ha tíz percnél többet álltam, rettentően kínlódtam a gátsebemmel, szarul voltam, ömlött rólam a víz, nem ment a szoptatás se, idegileg kész voltam ettől. Gyerek sírt, éhes volt, mellemet szétharapta (lenőtt nyelv, gyerekorvos tett rá magasról, szoptassak csak, majd jó lesz). Bőgtem-fejtem-szoptattam egész nap. Mellgyulladás, tejláz.

Szóval nehéz volt, és nem azért mert egy újszülöttel annyira nehéz, meg a háztartás, meg miegymás, segítségem is volt. Hanem mert én voltam szarul, és úgy jöttek ki a dolgok, hogy még véletlenül se legyen könnyű semmi.

2. gyerek (8 évvel később)

Könnyű szülés után, gátseb nélkül már a kórházban teljesen fitt voltam, semmi kedvem nem volt ágyban feküdni, vágtam a centit, hogy mehessünk már haza és ne kelljen napközben vetett ágyban lennem. Teljesen jól voltam, igaz, a tejem nem indult be rögtön itt se, de már tudtam, hogy mire számíthatok, és a szoptatással is sokkal jobban képben voltam, na meg a gyerek nyelve is totálisan rendben volt, úgyhogy harmadik napra lett tejem dögivel, és simán jóllakott vele. Fejni csak azért fejtem, mert tényleg annyi tejem volt, gondoltam, akkor már pakolok a fagyasztóba is, jól jön a vésztartalék. De amúgy minden gond nélkül szopizott, igény szerint, bármikor. Ha nem evett, ő aztán tényleg aludt, esténként sírt csak kicsit, akkor fájt a hasa, a tényleg nem volt túl jó, de a nap nagy részében jóllakottan aludt, vagy nézelődött.

Szóval másodjára alapból azért volt könnyű minden, mert én is teljesen jól voltam, nem fájt semmim, jó erőben voltam, és persze a gyerek is "együttműködő" volt, olyan értelemben, hogy tudott jól szopizni, nem kellett még ezért is megszenvedni.

De azért azt megsúgom, hogy a kicsivel is voltak olyan napjaink, amikor csak kézben érezte jól magát, és csatatér volt a lakás egész nap. Mondjuk újszülött korában nem sűrűn, de pár hónaposan annál inkább. Hála az égnek, hogy hordozni kezdtem, így azért sokkal könnyebb volt.