Ez normális, hogy ezt érzem?

Az ember a sajat gyerekehez teljesen maskepp viszonyul, mint a masehoz.Biztosan lesz hozza turelmed es jo anya leszel es kar ezen gondolkodnod.Azert probald egy kicsit turtoztetni magad es legyel turelmesebb a novered gyerekevel, az csak hasznodra valhat.

Hát én megértem a problémádat. Amikor a barátnőmnek született gyereke, havonta találkoztunk kb. 1-2 órát, mindig teljesen kiborított, pedig nem volt egy rossz gyerek, de én úgy lefáradtam tőle, hogy alig vártam, hogy hazamenjenek vagy én eljöhessek. Az állandó vele való foglalkozás, hogy be nem áll a szája, hogy nem azt csinálsz amit éppen szeretnél, hogy nem ülhetsz csak úgy nyugodtan bámulva a nagy semmibe stb. Aztán 3 év múlva nekem is lett gyerekem és nem mondom, hogy néha nem esne jól csak úgy egyedül bambulni a tv-t, de teljesen hozzászoktam, hogy mindig it van velem, körülötte forg az életem. Hidd el akkor, ha ebben a helyzetben leszel, az lesz a természetes és eszedbe sem fog jutni, hogy másként is lehetne. Bár türelemben én sem vagyok túl erős a mai napig sem, de igyekszem.