Majdnem 10 éves kisfiút egyedül hagynál lakótelepi lakásodban nappal 4-5 órára?

Az utolsó két kommented alapján nem igazán értem... Azt szeretnéd hallani, hogy valami igen, nem normális? (Ha már a nem hagyják otthon tárgytalan, akkor az iskola?...)

Szerintem ők tudják, hogy jó nekik és hogy mi a jó a gyereknek.

Barátnőmnek elsős a fia (8éves talán), és heti pár alkalommal egyedül hagyja otthon a családi házukban 2-3 óra időtartamra. Semmi gond nincs ezzel.

Én pedig már 7 évesen egyedül jártam iskolába, sőt a 2 utcányira lévő óvodába is én vittem a húgaimat. Délután pedig egyedül mentem haza az iskolából, és egyedül voltam otthon este 6-7-ig, míg a szüleim hazaértek. Semmi bajom nem lett.

30N

Elso felevetol egyedul jarnak

Ha kell egyedul voltak otthon par orat

Most a 15 eves lanyom "vigyazz" a 12 eves fiamra es a 6 eves lanykara

Ha dolgoztam szombaton akar felnapokat is

Ha egyedul neveled a gyerekeid akkor ez siman mukodik ha a gyerekek megertik

Szerencsem van mert jo a termeszetuk es osszetartoak a nagylanyom jol tudja koordinalni a kisebbeket

Ha kell a fiam ebedet is foz.:-D

Szal szerintem nem kellene tulfelteni a gyerekeket

Ha alapvetoen arra neveled h onnalo legyen akkor ezt sem lehetetlen megoldani !

7 évesen már én is egyedül jártam iskolába.

Mi a probléma?

Mondom, hogy így kell nevelni a gyereket, tehát nem úgy kell kezdeni, hogy fél napra egyedül hagyod.

Már megírták: ANGLIÁBAN.

Magyarországon NINCSEN ilyen törvény!

Hát... én nagycsoportos koromban egyedül mentem a nagymamámhoz az óvodából, teszem hozzá kb. 100 m volt, és a ház elől nézték, ahogy megyek. De ez 35 éve volt vidéken.

Egyedül először 6-odikos koromban mehettem haza a suliból, akkor már nem volt napközi, és akkor kb. 2-től 4-ig egyedül voltam otthon.

Nyáron a húgommal egyedül voltunk otthon délelőtt, délben sétáltunk át a nagymamámhoz ebédelni, kb. 10-15 perc séta volt, és nála voltunk délutánonként, anyuám jött értünk.

Szóval tulajdonképpen szerintem már elég nagy hozzá, de nem 5 órával kezdeném, hanem először 1 órával, aztán növelném fokozatosan. Csak mert lehet, hogy ő maga is megijed. Hosszú tud lenni 5 óra...

Na, megint ittvannak az önjelölt gyermekvédelmi szakemberek :D

Magyarországon NINCS olyan törvény, ami kimondaná, hogy hány éves kortól maradhat egyedül a gyerek a lakásban! A szülőre van bízva ennek mérlegelése, és ha valami történik a gyerekkel, a szülőt veszik elő, de önmagában az, hogy egyedül hagyta a gyereket a lakásban, nem büntetendő.

Ettől függetlenül én nem gondolom túlféltésnek, ha nem hagyják egyedül órák hosszára a 9 éves gyereket. Az, hogy minket is hagytak, nekem nem elég. Igen, 9-10 évesen már én is egyedül jártam haza, nem is gyalog, váráson belül busszal, aztán otthon voltam egyedül, amíg a szüleim haza nem értek.

Ettől még a saját gyerekemet nem hagynám otthon órákra egyedül, pedig pont ekkora a fiam. Amíg a közeli boltba elmegyek, annyi időre már maradt itthon egyedül (mármint nem kisboltba, közepes méretű boltba, normál bevásárlásnyi időre), ez kb. egy óra volt. Hosszabb időre nem érzem úgy, hogy egyedül kéne még hagynunk.

Mondjuk én most a kisebb tesóval amúgy is itthon vagyok, de ha mondjuk jövőre visszamegyek dolgozni, akkor sem opció, hogy például egész nyári szünetben egyedül legyen itthon a gyerek. Oké, hogy egyeszer-egyszer itthon maradhat, bár mi a férjemmel mindketten a város másik végén, jó messze dolgozunk, sok idő, mire baj esetén hazaérnénk, és ez a nagyszülőkre is igaz, anyám ott dolgozik, ahol én, apám a szomszéd városban. De oké, egy-egy alkalom belefér. De azt akkor sem csinálnám meg egy 9-10 évessel, de még egy nagyobb, 11-12 éves gyerekkel sem, hogy

a. egész nyáron, nap mint nap a lakásban gubbasszon

b. kap egy kulcsot, és oda megy, ahova akar, mindenféle felügyelet és ellenőrzés nélkül

És ilyen téren rohadtul nem érdekel, hogy mi volt régen, mert most most van, és nem csak arról van szó, hogy más lett a világ, de azért arról is. Amikor én gyerek voltam, az összes szomszédot ismertük, bárkihez bekopoghattam volna, ha valami baj van. Nálunk ez már nagyon nem így van. Tízemeletes ház, az emeletünkön lakókkal szoktunk egymásnak köszönni, de kb. ennyi, jó, a szembe lakásba átmehetne a gyerek, ha gond van, de ha ők nincsenek itthon, akkor passz. Fölöttünk olyanok laknak, akiktől Isten őrizz, hogy a gyerek segítséget kérjen, bolondok, és rosszindulatúak is eléggé, a többiekről meg azt sem tudom, kik.

Az utcán bóklászni sem engedném csak úgy, minden kontroll nélkül. Igen, régen lehetett, most nem lehet. Régen idegen is rászólt a gyerekre, ha rosszat csinált, de ugyanígy szemmel is tartották, olyan sem nagyon volt, hogy valaki kirabol egy kisgyereket, mert rögtön közbeavatkozott volna egy felnőtt. Régen ekkora forgalom sem volt amúgy, és nem volt ennyi balhés alak az utcákon. A másik meg, hogy igaz, régen nem féltették ennyire a gyerekeket, de azért balesetek, tragédiák akkor is történtek. Épp elég csak a 90-es években eltűnt Szatmári Nikire gondolni, aki csak az iskolából ment különórára, de oda már sosem érkezett meg, és azóta sem került elő. Senki nem tudja, mi lett vele, pedig nem is órákat volt felügyelet nélkül.

Ugyanígy, otthoni balesetek is történtek régen is, és valószínűnek tartom, hogy pont az ilyen esetek után kezdett kialakulni az, hogy ma már jobban vigyázunk a gyerekeinkre, mint 20-30 évvel ezelőtt. Mint ahogy 30 éve is jobban vigyáztak a gyerekekre, mint 50-60 éve.

Ha tényleg megbízható a gyerek, és ha azért van megbízható szomszéd, akinek gond esetén egyből tud szólni, akkor szerintem igen. Vagy ha nem is sűrűn, de néha-néha igen.

Én is ennyi idős voltam, mikor nyáron 7-8 órát (amíg a szüleim dolgoztak) egyedül voltam otthon. Mondjuk engem sem akartak még egyedül hagyni, csak már én kértem őket, hogy legyen így, nem csinálok rosszat, csak ne hurcolgassanak már át "idegenekhez". Már annyira nem szerettem ezt az ide-oda taszigálást, itthon jobban elvoltam. Tettünk egy próbát, és bevált. Persze ott volta szomszéd nyugdíjas házaspár, akikre lehetett számtani baj esetén.

De mindenki úgy neveli a gyerekét, ahogy akarja, inkább legyen túl féltve, minthogy ne baj legyen, bár már az sem baj, ha adunk egy kis teret a gyereknek, meg ha önállósodik is.