Anyukák! Ti hogy viszonyultatok a második babához, ha még az első is 2 vagy attól fiatalabb volt?

A kisfiam még csak 21 hónapos volt, amikor megszületett a kislányom. Én tudatosan arra törekedtem, hogy a fiam legyen a középpontban. Úgyis sokat kellett a kislányommal is foglalkozni, szval megkapta Ő is babaként a figyelmet, de tudatosan a fiamban kellett erősíteni azt az érzést, hogy nagyon szeretem, nem cseréltem le egy illatos kisbabára. Rengeteget segített, minden pelusozásnál, minden öltöztetésnél, fürdetésnél, ringatásnál kértem a segítségét. Már a szülés előtti hetekben nagyon aktívan bevontuk a babavárásba, a kiságyat együtt rendeztük be, együtt raktuk föl a kiságy fölé a falra a dekorációt, szval komoly szerepe volt a fiamnak a készülődésben. A kislányom napirendjét a fiaméba illesztettem. Sosem ültünk otthon arra hivatkozva, hogy pici baba van a háznál. Felkötöttem a kislányomat a mellkasomra, és nekivágtunk a játszónak, a ringaónak stb.

A fiammal foglalkoztam többet egyértelműen. Aztán amikor elkezdett a kislányom mozgolósni, mindig lent játszottunk mellette a földön, később pedig már Őt is bevontuk. Ez így nekünk nagyon bejött. Most 4 éves a fiam, 2 éves a lányom, együtt játszanak, nagyon szeretik egymást. A legszuperebb érzés, amikor a két tesó elkezd beszélgetni egymással. Érdekes, a fiam mindig megérti a kislányomat, akkor is, amikor nekünk lövésünk sincs, mit akarhat mondani (most kezdett el beszélni rögtön mondatokban).

Én azt javaslom, hogy a nagyra koncentrálj. A kicsi úgyis megkapja a szükséges törödést, hiszen magatehetetlen pici baba, aki körül ott kell lenni.