Nem bántad meg, hogy nem szültél?

25 éves vagy, más ekkor végez a sulikkal, kezd melózni, ismerkedni.

hova írod le magad?

nem 65 éves vagy.

Huszonévesen én is úgy gondoltam, hogy majd fiatalon szülök gyereket, több okból... egyrészt volt egy olyan lila ködös elképzelésem, hogy van egy ideális kor a szülésre, és ha abból kicsúszom, akkor már eláshatom magam. Másrészt őszintén bevallom, hogy huszonévesen a negyvenes nőket már "öregasszonynak" láttam - igaz, az én gyerek- ill. fiatalkoromban még az volt a "trend", hogy a negyvenes nők kimondottan "asszonyosan" néztek ki is viselkedtek, a saját anyámon és a barátnőim anyján, a tanárnőimen is azt láttam, hogy egy bizonyos kor felett "illik" úgy kinézni, mintha már nyugdíjasok lennének. (Pl. tipikusan rövid, göndörített haj, abszolút nem nőies öltözködés). Nagyon ritka volt, hogy egy negyvenes nő ügyelt a nőiességének a megőrzésére és őket kimondottan megszólták, kqrvásnak ítélték... De ez már régen volt és falun, szóval nem mérvadó egyáltalán, csak tudom, hogy az én gondolkodásomat eléggé determinálta.

Aztán ahogy teltek az évek és én is elértem bizonyos kort, már egészen másképp láttam. 30 évesen egyáltalán nem éreztem magam öregnek, sőt... 40 évesen sem éreztem magam öregnek. És az a bizonyos határ, hogy meddig vállalnék gyereket, menet közben folyamatosan tolódott ki... először úgy gondoltam, max. 30-ig. Addig nem jött össze, de amikor ott voltam, már nem gondoltam, hogy reális lenne 30 évesen leírni magam, úgyhogy szépen kitoltam a fejemben a határidőt 35 éves korig. 32 évesen szültem, de hát ugye azért jó lenne még tesó is... Aztán a házasságom megromlott, elváltam és ott álltam 37 évesen, hogy akkor most el kéne ásni magam? Úgy voltam vele, hogy jó, ha még találkozom a Nagy Ő-vel, és szeretne gyereket, akkor esetleg még 40-ig belefér... 40 évesen ismertem meg a párom, akinek nincs még gyermeke és szeretne. Nem ástam el magam, 41 évesen teherbe estem (korábban, mint terveztük). Sajnos külső tényezők miatt (fertőzés) a 2. trimeszterben elveszítettük a babát. Most 42 vagyok és még mindig vacillálok, hogy lehetne vállalni... a dokim szerint simán, semmi akadálya nincs orvosilag.

Ezzel csak azt szeretném illusztrálni, hogy attól, hogy valahogy eltervezzük előre az életünket, még egyáltalán nem biztos, hogy úgy alakul. És nem célszerű rugalmatlanul ragaszkodni az eredeti elképzelésekhez, időről-időre érdemes felülvizsgálni az eredeti tervet.

Egyébként a természet már sok százezer éve eldöntötte, hogy meddig alkalmas egy nő gyerekvállalásra: a klimaxig. Amíg nem volt fogamzásgátlás, addig ez az egyetlen tényező determinálta a nők gyermekvállalását és bizony szültek a nők 35, meg 40 felett is anélkül, hogy bárki alkalmatlannak tartotta volna őket erre.