Anyukák, titeket hogy érintett a Veronai baleset? Kívülállóként hogy lehet ezen túltenni magunkat?

A médiafelhajtás pont nem segít az egyéni gyászban... Egész másképp érinti azokat, akik személyesen is érintettek.

Emlékszem, évekkel ezelőtt édesapám barátja meghalt autóbalesetben. A baleset szerepelt az internetes híradásokban is. Miután apukám elolvasott egy cikket, mélyen felháborodott: hogy hogy képesek a cikk közepére betenni egy reklámot, ez mennyire kegyeletsértő!

És tényleg ez van... aki nem érintett, az csak átfutja, fel sem tűnik, hogy ezt is ugyanúgy tálalják, mint bármelyik másik hírt... megszoktuk.

De amikor személyesen is érintetté válunk, akkor minden egyes oda nem illő szó, kifejezés, reklám nagyon érzékenyen tud érinteni a gyászban.

Minden ilyen tragédia kapcsán az érintetteknek és a hozzátartozóknak az a legrosszabb, ha a médiába bekerül az ügy. Így szerintem nekik is nehezebb túljutni rajta.

Mikor én gimis voltam a felső évfolyamból egy lány öngyilkos lett. Az iskola persze gyászolt, aztán egy minden hájjal megkent újságíró beletette a megyei lapba hírnek... No komment. Mindenki meg volt botránkozva h ennek mért kellett hírként szerepelnie, ez nem olyasmi ami a nyilvánosságra tartozna h öngyilkos lett-e a lány vagy hogy halt meg. Ez a mostani eset ugyanez csak nagyban.

Gusztustalan h minél megdöbbentőbb főcímekkel írják meg h ki hogyan szenvedett halált a buszon. Ez nagyon kegyeletsértő, a részletek nem tartozik senkire sem és sértik az elhunytak méltósághoz való jogát szerintem.

Én mint kívülálló először nagyon megdöbbentem az eseményeken és persze ilyenkor elgondolkozik az ember h minden csak a szerencsén múlik, de aztán megy tovább az élet, jó lenne túljutni végre ezen a nemzeti gyásznapon is... Reggel katasztrófa volt h az m1-en órákon át erről tudósítottak, a századik szakértőt, pszichológust stb. megkérdezve, az embernek még az élettől is elmegy a kedve, mert oké, gyásznap van, de ne egész délelőtt ez folyjon a tévéből már könyörgöm. Aki meg nevetni mer vagy neadjisten szórakozni próbál azt megszólják h mért nem szolidarít??

Sajnos az ilyen esetekből él a média, meg a katasztrófa turisták! Megrendültem, sajnálom őszintén őket, de én sem hiszem, hogy több figyelmet "kellene" ennek szentelni, mint bármelyik más gyermek halálesetnek az országban.

Olvasom az Indexet, és szinte két óránként jelenik meg egy olyan cikk, hogy a túlélők közül pl. kin volt cipő és kin nem! Te Jó Isten!

Annak idején sajnos volt sportolókat szállító kisbusznak is balesete, ahol többen meghaltak. Mégsem lett nemzeti gyásznap. Ne értsetek félre, nem ez a baj, szép gesztus a kormánytól, de ad 1: ez még nem hozza vissza őket, ad 2: ezzel a médiatúlkapással mindenkin segítenek,csak a túlélőkön és a hozzátartozókon nem.

Én személy szerint,ha Isten na adja ott lett volna a gyerekem, pont tojnám le,hogy hirdetnek-e nemzeti gyásznapot!

Nagyon rosszul. A nagy lányom velük egyidős. Ismerem is az egyik túlélőt, de ez lényegtelen, ettől függetlenül is is kiborultam, ahogy az egész ország. Erre nincsenek szavak...

Attól viszont rosszul vagyok, amit a média művel.

Bár én nem vagyok anyuka és még nincs gyerekem, de ettől függetlenül rendkívül lesújtott a hír. Napok óta a hatása alatt vagyok, furcsa érzés kerülget, alapból érzékenyebb vagyok kicsit az átlagnál.

Sajnos benne van, hogy bármelyikőnkkel, akár saját gyerekünkkel hasonló történhet. Megértem azokat a szülőket, akiknek gyerekük van, hogy nagyon féltik őket a történtek után.

A szülők, osztálytársak fájdalmát elképzelni sem tudom.. Az biztos, a média hozza a szokásos undorító eszközeit, ezzel még nehezebbé téve a hozzátartozók helyzetét, mert nem hagyja őket csendben gyászolni.

Sajnos véges az élet, de nem mindegy, hogy mikor és hogyan ér véget, ezért is sokkolt engem a hír. Mi egy év múlva talán már nem is emlékezünk, de a családoknak ez egy életen tartó óriási fájdalom lesz...

Nagyon szomorú, és tragikus, de nem ismertem őket.

Nem vágom, hogy mi a különbség ezen tragédia, és a számtalan gyerekhalál között, amik naponta történnek, ennél sokkal tragikusabb módon.

Ez legyen a hozzátartozók, család, barátok gyásza, de ne az egész országé.

Az meg, amit a média, közszereplők tolnak ezzel kapcsolatban, az meg minősíthetetlen.

Bevallom, egy rövid tényközlő cikket olvastam el róla, a többit nem, de elég a szalagcímeket elovasni ahhoz, hogy megdöbbenjek, hogy egy tragédia mekkora buisness, önreklámozás, sajtóhír sok embernek.

Teljesen igaza van egy másik kérdésben válaszolónak, hogy legalább egy-tizenhatod ennyit kéne foglalkozni azza a 11 éves gyerekkel, aki Fehárváron ugyanaznap megfagyott.

Beszélni az anyjával, hogy miért nem kért segítséget, és vád alá helyezni, hogy nem tette; megkeresni a szonszédokat, hogy miért nem figyeltek, miért nem törődtek velük, kikérdezni a gyermekvédelmiseket.

És fölhívni mindannyiunk figyelmét, hogy lehet, hogy pont a szomszédunkban MOST fagy meg egy 11 éves gyerek, figyeljünk oda, törődjünk egymással!