Anyukák, titeket hogy érintett a Veronai baleset? Kívülállóként hogy lehet ezen túltenni magunkat?

Én nagyon hálás vagyok, hogy kívülálló lehetek, és nem érint személyesen a tragédia.

Nagyon sajnálom az áldozatokat is, az érintett családokat is, és ennyi. Nem hiszem, hogy nekem, mint vadidegen embernek, napokig ezen kéne pörögnöm.

Annyit még megteszek, kegyeleti okokból és a saját lelki békém érdekében is, hogy nem nyitom meg azokat a cikkeket, amik gusztustalan részletességgel csámcsognak a baleseten, és mindenféle plusz információ nélkül újra és újra előszedik az esetet, csak hogy legyen min csámcsogni.

Sajnos, bármikor bármi előfordulhat. Ettől még nem fogom megtiltani a gyerekemnek, hogy elmenjen az iskolába, vagy hogy buszra szálljon még egyszer az életben, és eddig is aggódtam érte, valahányszor távol van. Részemről semmit sem változtatott az életemen, és pont ezért adok hálát, hogy én csak külső szemlélője vagyok.

Kívülállóként nagyon sajnálom, de ennyi. Nem vagyok érzéketlen tuskó, de nem vagyok érintett, így nem gondolkodom ezen, nem is gondolok rá különösebben.

Viszont amióta megtörtént, sokat gondolok a pörbölyi balesetre... és ez elrettent, hogy ilyen egyáltalán újra és újra megismétlődhet.

En egybol arra gondoltam, hogy naponta tortenik halalos baleset csaknem feltetlenul tomegesen. Abbol megsincs ekkira szenzacio mert az nem "hirertek". Rettenetesen sajnaltam oket, pokoli lehetett a jelenlevoknek es a rokonoknak egyarant, de engem nem viselt meg jobban, mint egy yan halalhir, hogy xy-t elutottek/lelottek.

Szemely szerint az erre erzekenyebb emberekben es az islolasokban (minden sulinak gyasznia kell..) csak erositik a felelmet es hiszteriat azzal hogy ekkora szenzaciot csinalnak belole.

Borzalmas es iszonyu, nem vitatom, de a hozzatartozok szamara eppolyan mint azoknak a hozzatartozoknak akiknek a halottjat "csak" elgazoltak, vagy "csak" leallt a szivuk. Nem gondolom hogy barmelyik miatt kevesbe kellene aludniuk idegeneknek, a vilag barmely halala eppoly borzalmas de eppoly egyforman borzalmas.

engem ez a hír sokkolt le:

[link]

Engem megvisel, tanár vagyok, ilyen korú gyermekeket tanítottam éveken keresztül. Közelről ismerem ezt a korosztályt, tudom, milyen mélyen élnek meg mindent, mennyire fontosak számukra a barátságaik, szerelmeik. Elborzaszt a gondolat, hogy milyen lelki kínok várnak rájuk.

Ezzel együtt édesanya is vagyok, egy 4 éves ovis és egy 2 éves bölcsis anyukája. Mélyen megrendít minden gyermekhalál.

Én egyébként is próbálom úgy élni a mindennapokat, hogy tudatában legyek, óriási kincs a két gyermekem, sokszor a hisztik közben is eszembe jut, hogy milyen szerencsés vagyok, hisztizik a gyermekem, mert él, egészséges a személyiségfejlődése, és egyébként is nem Ő kopogtatott, hogy a világra jöjjön, én akartam a gyermekeimet. Ezek nekem majdnem minden nehéz helyzetben segítenek higgadtnak maradni, és szeretettel feléjük fordulni.

De ez a tragédia újra ráébresztett arra, hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy vagyunk egymásnak. Én is még szorosabban öleltem Őket.

"Most viszont rám az is rossz hatással van, hogy a média ennyire nyomja az arcomba a klikkvadász cikkeket félóránként, újra és újra leírva a borzalmas eseményeket. "

Akkor inkább a gyerekeddel töltsd az idődet, ne a médiával.

3 gyerekes kollégám ( a szmogriadó miatt ma ő hozott engem kocsival) tőlem tudta meg reggel, hogy történt egy buszbaleset. Hozzá nem ért el ez az infó. Mert ő a családjával van, nem néz tévét, neten is kb a youtube megy mesékkel.

Én is úgy vagyok, hogy sajnálom, de kb annyira, mint azokat, akiket szilveszterkor lelőtt egy terrorista, meg aki az ágyában fagyott meg, vagy aki a házában égett halálra.

Szomorú a halál, de idegenként nem tudom azért jobban sajnálni az egyiket, mert többet van a médiában.

Vállalom a lepontozást: már bosszant.

Kezdem azzal, hogy a gyerekem iskolájában is lesz megemlékezés, elvégre felsőbb utasítás. Most komolyan ezzel kell traktálni egy 13 éves gyereket?!

Én még azt sem engedem, hogy a híradót nézze, sokszor borzalmasabb, mint egy horrorfilm, erre most meg az iskolában nyomják le a torkukon, hogy milyen baleset történt, és hogy most szolidaritásból kötelező gyászolni.

Jajj de jó!

Jövő héten mennek a néptánc csoporttal Erdélybe. Persze, hogy minden szülő és diák szokott izgulni, hogy az úton semmi baj ne legyen. Ezek után kérdés, hogy mennek-e egyáltalán, és ahogy eddig várt a gyerekem, hogy mehessen, most úgy fél buszra ülni.

Ami tök jó, mert busszal jár iskolába. :(

Megrendítő volt a hír, és részvétem mindenkinek, akit érint!

De nekem már kiütésem van attól, hogy ez szenzáció lett, és a csapból is ez ömlik. És abban is biztos vagyok, hogy minden érintett is azt kívánja, hogy szálljanak már le róluk, és ne azon ugráljon a média, hogy boncolgatja, hogy kik hol ülve milyen kínok közt haltak meg, ki mit tett, és jönnek a kamu hírek mindenféle majomtól, aki látott már buszt a környéken, és szerepelni akar.

Pont ezért nem hagyom, hogy a gyerekem híradót nézzen. Megértem a gyásznapot is, és valóban indokolt is.

De hogy már ott tartunk, hogy erővel tolják le a torkán mindenkinek a legkisebb részletekbe menően, napi 24 órában, a hozzátartozók fájdalmával nem törődve, az valami olyan szinten undorító és gusztustalan, hogy szerintem már eljött az ideje, hogy a jó érzésű ember felháborodjon rajta.