Akik családot alapitanak 30 éves kor alatt, azoknak mégis honnan van rá a pénz?

Leirom mi ejtett gondolkodóba:

Elözö barátnőmék Fóton laktak egy igen jónak mondható környéken, mindenütt mesébe illő sorházak, rendezettség, nyugalom. Látszott, hogy van pénz.

Udvaron magánjátszótér és látszott, hogy ezek az emberek nem az elmult 10 évben vetődtek oda. Hanem mondjuk a rendszerváltás környékén. A csaj 93-ban született, de van batyja, aki 90-ben. Tehát anyukája olyan 27 éves kora körül szülhetett.

Na és a dolgok ott kezdődnek, hogy az anyja színházi zenekarban zenész, aztán magyarázta, hogy 120 ezer a fizetése. Gondolom mellette zeneiskolában is tanít, de hát a zenészek nem a fizetésükről híresek, ez tudvalevő.

És tényleg sokszor hangoztatta, hogy milyen jól kihozza a háztartást ennyiből, ugyanis a férjétől elvált, 3 gyerekkel maradt a két szintes házban. Találkoztam egyszer az apukával, hát elég szolid ember volt, tehát nem nézném ki belőle, hogy valami simlis maffia és onnan telik a gyerektartásra.

És mondjuk az én falusi anyámékhoz képest tényleg sokkal több ÉSZ volt abban, ahogy vitte az anyuka a háztartást, tényleg sokkal rendezettebbek voltak.

Nekem pl. az tetszett, hogy minden nap együtt vacsorázott a család, szendivecseket ettek, előpakolták a kis hozzávalókat az erre a célra rendszeresitett rekeszekből és elnyammogták, illetve én is elnyammogtam velük sokszor. És az anyuka szólt a lányainak, hogy elég lesz nekik 1 szendvics is vacsorára. És a lányai tényleg top formában voltak mindig!

Én most vagyok 27 éves és a mostani barátnőm is annyi, mi is dolgozunk, de semmi sanszunk nincsen rá, hogy olyan helyen élhessünk. Pedig mindketten diplomásak vagyunk.

Akkor mégis mit csinálnak mások, hogy el tudják ezeket érni? Nekem pl nagyon megmaradt az, hogy a régi csajom anyja hétfő délben még kinn bagózott a konyha erkélyen és elmélkedett, utána meg bejött tévézni egy kicsit és ment zenekari probára. VONATTAL! Ugyanis még kocsijuk sem volt. Azért nem gyenge élet, hogy valaki ilyen helyen lakik és még otthon is tud lenni és nem a munkahelyen rohad állandoan.