Akik családja elérte a kívánt létszámot, éreztetek hasonlót előtte?

3 gyereket terveztünk, annyi is született. A 2. után nagyon akartam a harmadikat. Azóta meg nagyon nem akarok többet.

Szóval nekem ebben az ügyben elég tiszták voltak mindig is az érzelmeim.

Két gyerekünk van. A nagyobbik 1 éves volt, amikor úgy éreztük, hogy jóhet a második. Utána nem volt ennyire egyértelmű vágy egy harmadik gyerekre.

Viszont eljátszogattam sokszor a gondolattal. Sőt, azt gondolom, hogyha 10 évvel fiatalabb lennék, akkor jöhetne a harmadik is. Néha irigylem a 3 gyerekes családokat, de hamar elmúlik az érzés.

Szerintem ez egy ösztön, hogy szaporodjunk, de gondolkodó, értelmes emberként racionálisan átgondolva felülírjuk ezt az ösztönös vágyat a gyereknemzésre.

Szerintem ezt hideg fejjel, jól átgondolva, férjjel átbeszélve kellene eldönteni.

Kettőt akartunk mindig. Megszületett a lányunk, eleinte elég könnyű eset volt, jól aludt, nem sírt szinte soha, ügyesen szopott, volt sok tejem, szóval egy álom volt. 4 hónapos kora óta elromlott az alvása, most másfél éves, 4-5x kel egy éjjel legalább... nem egy jó evő... ennek ellenére nagyon pozitívan éljük/éltük meg a babás, most a kisgyerekes korszakot, mindketten imádjuk, férjem is rengeteget van a lányunkkal. De a két gyereket akarunk érzés egy időre eltűnt. Sokáig azt éreztük, hogy csak Ő kell, jó így, annyira teljes és kerek minden. Úgy döntöttünk, nem lesz több.

Aztán bennem mostanában kezdett megmozdulni az, hogy azért én babáznék majd még egyszer, annyira jó volt, imádtam azt is, jó lenne majd még átélni. De még ott van az is, hogy de nem akarok a lányomtól elvenni figyelmet, stb. Adtunk magunknak 5 évet. Kis korkülönbséget semmiképp nem akarunk, pont azért, hogy jól kiélvezhessünk minden percet, amíg ilyen kicsi, és amíg csak mi kellünk neki. Aztán majd ha suliba megy, és már nagy, és kezd leválni, meglátjuk. Korban belefér, 27 évesen szültem, férjem másfél évvel fiatalabb is nálam, szóval bőven megtehetjük, hogy várunk. Addigra biztosan határozottabban fogjuk érezni, mit is szeretnénk. Ha megtehetitek, szerintem várjatok, kicsi még a második is nagyon.

Nálunk 2 gyerek volt tervben, akik meg is születettek amikor terveztük Őket. A kisebbik 1 éves kora körül jött először szóba egy 3. gyermek, de azt hiszem gondolatban már előtte is bennünk volt. Nem adtunk, ajándékoztunk el semmit, minden kinőtt cuccot eltettem.

A 3. gyerkőc születése után mind a ketten úgy éreztük, hogy most kerek a családunk, minden kinőtt/nem használt dologtól azonnal szabadultam meg, egyöntetűen érezzük, hogy nem lesz több gyerek.

Mindig is négyet terveztem,terveztünk. Aztán a harmadik után azt gondoltuk, elég lesz. Nem így történt, megszületett a negyedik gyerekünk. Akkoriban nem gondoltam ötödikre, elég volt négyet ellátni, nevelni, törődni velük.

Eltelt 3-4 év, vágyódni kezdtem egy újabb babára. Az Általad id jelzet űr volt bennem, bennünk: valami hiányzott. Így 5 év múlva megszületett az ötödik gyerekünk, ővele lett teljes a családunk.

Kérdésedre válaszolva: igen, ismerem az érzést. A helyzet annyiban más, hogy nekem minden terhességem, szülésem könnyű volt.