Hiányzik a "régi" életem. Ti éreztetek már így?

13 hónapos a fiam, még egyszer se hiányoltam a múltat. Sőt, mivel sokat váratott magára a bébi, már nagyon vártam ezt az időszakot. Régen egyébként jóval korábban keltem a munka miatt, sokkal fáradtabb voltam, kevés szabadidőm volt. Bár kifejezett szabadidőm most sincs túl sok, de áldott jó gyermekem van, jó alvókával, így jut egy kis idő magamra is. Lézengeni gyerekkel is lehet, többet is vagyunk úton így ketten, mint annak idején én egymagam.

Én nem érzem ezt. 17 hónapos lányom van, 27 évesen szültem. Nem mondom, hogy nem szeretnék egyszer átaludni egy éjszakát (marha rossz alvó a gyerek, úgyhogy még mindig ébred vagy 4x legalább), vagy dögleni délig, meg az is jó lenne, ha lenne egy olyan napom, amikor csak magammal foglalkozhatok. De úgy összességében nem hiányzik a gyerek nélküli élet. Boldog voltam akkor is, de én határozottan boldogabbnak érzem magam, mióta van a lányom, nem mennék vissza az időben.

Nem is az hogy hiányzik, csak néha belegondolok mennyire jó dolgom volt akkor és néha milyen jó lenne egy egy ilyen gondtalan nap. Gondolom te is erre gondoltál. Mert egyébként meg imádom mindhárom gyermekemet el nem tudnám már képzelni nélkülük az életet, de mint pl az utóbbi pár hétben ahogy felfordult az életünk és alig tudom magam utolérni eszembe jut hogy nélkülük milyen nyugis lenne minden és még talán pihenni is tudnék :)

Igen.

Tarcsas mosogepet hasznalsz? Ha nem, akkor az ot perces munka.

Néha nekem is hiányzik, pedig már nem kicsik a gyerekeim. A szabadság érzése, hogy oda és akkor megyek, mikor akarok, gyakran eszembe jut. De a gyerekek a legjobb dolog, ami történt velem, soha nem cserélném el semmire sem.

Nem. A férjemmel kettesben töltött idő igen. De mivel előtte dolgoztam én most tovább alhatok, napközben is, és a munka is jobb. Te gondolom szabadabb voltál gyerek előtt ahogy irtad hogy sokáig aludtál, császkáltál.