Sok szülő miért akarja erőszakkal társaságba küldeni a gyerekét?

Én sok ellenpéldát is tudok.

Én kihisztiztem 15évesen a bulit. 5x voltam,részeg sose voltam és egyik alkalommal se éreztem jól magam. Többet nem is mentem. Ettől független mamám a szüleim ellen nevelt,szemtelen voltam és nem motivált semmi a tanulásra, 3-4-es tanuló voltam. Barátnökkel találkoztan perdze,de mikor lett párom 16évesen,akkor a barátnők féltékenyek lettek és utálatosak.

Megismertem lányom apját,20évesen terhes lettem,elötte vele eljártam kocsmába,de neü volt az igazi,de nem voltunk sose részegek,én nem is ittam soha egész életembe se kb.

Jelenlegi párom,hamarosan férjem,olyan mint én. Két gyerek van már összesen,lányom azö lánya is. Ő soha nem járt bulizni,nem jár társaságba,mégis mindneki kedveli,mert nyitott és barátkozós típus,egyetemi mérnök diplomával. Tesója se bulizott,neki a párja olyan állandóan vendégeket hívós tipus.

Öcsém kitűnő tanuló,millió plusz órákkal,mégis nyitott,barátkozós. Még 14 csak,szóval buliba nem jár,koncertre anyuval mehet csak. Ez a feltétele ha menni akar. 16évesen mehet egyedül. De buliba nem fog,max rock koncertre. És külföldre megy érettségi után ügyésznek tanulni. Vannak barátai,szokott is találkozni velük.

És vannak,akik még 30-40évesen is vedelnek,családdal vagy anélkül,nem is tudom melyik a jobb...

Fura teremtés a szülő (mondom ezt úgy hogy már én is szülő vagyok)

Én mikor fiatal voltam,

falun laktunk és állandóan kint lógtam a természetben,

az volt a büntetés ha nem mehettünk ki,

aztán anyagi okokból felköltöztünk városba és minden megváltozott,

nem akartam kimenni és a testvérem sem, akkor meg mindig azzal traktált édesapánk hogy mit ülünk állandóan bent menjünk kifelé, és kb. ez lett a büntetés.

Falun ahol leéltem az első 10 évem sem voltam barátkozós de azért volt 1-2 ismerős akivel összejártam focizni stb,

ellenben nagyon érdekes mert az idősebb korosztállyal viszont nagyon jól kijöttem, volt a környéken egy idős bácsi és egy idős néni is, azt hiszem mostohatestvérek voltak de velük nagyon jól kijöttem,

később értettem csak meg hogy KORAÉRETT vagyok mivel unokatesómék akik jóval idősebbek voltak (kb 10 év) sokat foglalkoztak velem és együtt nőttünk fel,

sokkal érettebben gondolkodtam a korosztályomnál és ezért oda nem tudtam beilleszkedni, az idősebbek meg nem fogadtak be maguk közzé szóval maradtak a nagymama-nagypapa-korúak és ettől csak méginkább nőtt a szakadék érettség tekintetében, ma is gyakran veszem észre magamon hogy 20-30 évvel idősebbekkel sokkal jobban elvagyok mint a saját korosztályommal, Anyósomékkal úgy beszélgetünk mint ha csak egykorúak lennénk.

Na mindegy, csak azt akartam mondani hogy vannak fura gyerekek, a társaságot erőltetni meg felesleges mert a gyereknek attól nem lesz jobb, kérdés hogy megéri-e beleerőltetni egy társasági szerepbe hogy talán 20-30 év múlva még jól jöhet az a pár kapcsolat...

Az is lehet hogy társasági, csak még nem találta meg azt a társaságot ami neki kell, akárcsak én, ha valaki koraérett akkor a korosztálya számára minden esetben túl gyerekes lesz, mint ha egy középiskolást bezárnál egy csapat alsóshoz... :/