Van olyan aki már nagyon szeretett volna babát, de várniuk kellett vele egyéb dolgok miatt? Mennyi időt kellett várnotok amíg bele tudtatok kezdeni? Hogyan bírtátok ki addig?

Kistesót szerettünk volna nagyon, de nem vághattunk bele rögtön, mert én még egyetemre jártam, és nem akartuk úgy, hogy ne egyen gyed-em. Az utolsó félévem alatt már dolgoztam főállásban, amikor megvolt a kellő időm, elkezdtünk próbálkozni, akkor viszont másfél évig nem jött össze, mert mint az egy év után kiderült, nem is volt peteérésem.

Amikor csak arra vártunk, hogy próbálkozhassunk, az nem volt vészes, azért az egyetemen én nagyon jól lefoglaltam magam a tanulással, kutatással, szakdolgozattal, terepmunkával, meg hát ugye ott volt a nagyobbik fiam is, aki akkor már ovis volt és kitett három másik gyereket is elevenségben :D Na meg a munka utána, azt is imádtam, nem kattogtam rajta állandóan, hogy miért nem lehet már babám. Inkább az a másfél év volt rossz, amikor már próbálkoztunk, de csak nem akart összejönni.

Ismerősömék vártak az összes gyerekükkel, kb. 2-2 évet.

Az első előtt azért, hogy megalapozzák kettejük kapcsolatát, hogy tudjanak még a gyerek előtt közös élményeket szerezni, szabadabbak legyenek stb., és a férfi valamivel később kezdett vágyni a gyerekre, mint a nő. A 2. és a 3. gyerekre meg azért, hogy jobb lakókörnyezetet tudjanak biztosítani (lakás eladás-vásárlás-átalakítás-felújítás) Ezek azért mindig belátható időtávok voltak, és megvolt köztük az egyetértés a főbb pontokban / elvekben / kitűzött időhatárokban, úgyhogy nem volt ebből náluk probléma.

Lassan 9 éve szültem az első babámat. Arról volt szó, hogy kb. 3-4 év korkülönbséggel lesz kistesó. De sajnos munka miatt meg egyéb miatt nem mertünk belevágni.

Most gondolkodunk egy tesón. Bár már a lányunk 9 éves, de talán most meg tudnánk magunknak engedni, én sem érzem magam öregnek 34 évesen, férjem sem 40 évesen.

De még mindig nem kezdtünk bele, ezt még nagyon át kell beszélni. Bizonytalanok vagyunk.

Jelenleg úgy vagyok, hogy szeretnék is, meg nem is. :)