Hogyan reagalnal, ha a legjobb baratnodet egyaltalan nem erdekelne a gyereked?

Ez mindigis igy volt, szinte teljes erdektelenseg, mikor nagy orommel bejelentettem, hogy babat varok, hogy egeszseges, hogy megtudtuk a nemet, hogy felallt, kimondta az elso szot, stb. Ha talalkozunk keresre megfogja, ameg beszaladok a mosdoba. Nem vett neki semmit soha (nem, mintha elvarnam, csak forditott esetben en mashogy tennek), nem kerdez rola, csak altalanos gyereknevelesi kerdeseket tesz fel, ami erdekli, mert majd szeretne o is, tehat nem az van, hogy nem szereti a gyerekeket.

Azt gondoltam, hatha az a baj, hogy nincs parkapcsolata, de azota az is van, mar egy ideje egyutt is elnek, es tervezgetnek, haladnak a dolgok. O meg nincs 30 eves, tehat az sincs, hogy kicsuszna az idobol.

Arrol sincs szo, hogy velem csak a gyerekrol lehetne beszelni, mar dolgozom is, es ameddig nem dolgoztam, addig is szivesen beszelgettem vele az ot foglalkoztato dolgokrol.

Vannak gyerektelen barataim, vagy olyan, ahol meg csak most jon a baba, ok nem voltak ilyenek sem most, sem elotte. Egyutt nottunk fel, szinte a testveremnek tekintem, es persze tudom, hogy masnak nem kell, hogy az en gyerekem legyen a vilaga kozepe, de ha egy baratnom eletenek van egy resze, ami szamara fontos, akkor azert afele mutatok nemi erdeklodest, nem?

Nektek ez hogy esne? Hogyan kezelnetek? Nyilvan nem vehetek ra senkit sem arra, hogy erdekelje valami, ami nem erdekli, de egyszeruen nem ertem az egeszet. Az sincs, hogy mondjuk probalkoznak, es nem sikerul, es tudtommal az sem, hogy baromira vagyik ra, es fajdalmas a tema, mert maga a tema erdekli, mint ahogy fentebb irtam.

Volt mar valaki ilyen helyzetben? Mi lett a vege? Mit tehetek en? Mondjam el neki? De azt meg nem akarom, hogy az en kedvemert szinleljen erdeklodest.