Elvált szülők gyerekét irigyli a többi gyerek. Hogyan kezeljük a helyzetet?
A kisfiam idén kezdte az 1. osztályt. Ahogy az manapság elkerülhetetlen, az ő osztályában is vannak gyerekek, akiknek nincsenek együtt a szülei. Van, aki soha nem is ismerte az apját, de többen vannak, akik apukával is tartják rendszeresen a kapcsolatot, otthon pedig az anyukának új párja van, aki velük él együtt.
Az utóbbi csoportba tartozó gyerekek (legalább 4-en vannak) az utóbbi időben elkezdték hangoztatni a többieknek, hogy nekik milyen jó, mert két apukájuk is van (vér szerinti + nevelőapa), és ez mennyivel jobb, mint akinek csak egy van. Páran voltak nálunk a múltkor vendégségben, ott is hallottam az egyik kisfiútól, hogy ő majd karácsonyra is sokkal több ajándékot fog kapni, mert külön a két apukájától, és ez mennyire szuper. És mondta a többieknek (akiknél együtt vannak a szülők, így "csak" egy apuka van), hogy "milyen kár, hogy nektek nincs két apukátok."
Hozzájön persze, hogy akik 2 hetente hétvégére mennek láthatásra az apjukhoz, azokat az apák elkényeztetik, ajándékokkal, programokkal próbálják bepótolni a kimaradt időt. Így ezek a gyerekek gyakrabban mennek moziba, állatkertbe, játszóházba, plázába, gyorsétterembe, élményfürdőbe, stb., amit aztán nagy dicsekedve mesélnek a többieknek, hozzátéve, hogy mennyire örülnek a helyzetnek. Az egyik kislányról mondta az anyukája, hogy az apa konkrétan minden második szombaton elviszi a plázába, és választhat magának két tetszőleges ruhát és két játékot, majd beülnek valami mesére a moziba.
Az a baj, hogy ezek a gyerekek dicsekednek azzal, hogy a szüleik szétmentek, és most "két apjuk" van, és az "igazi" apjuk mennyire elhalmozza őket minden jóval. Ezt úgy tudják előadni, hogy a többi gyerek (akinek együtt vannak a szülei) irigykedik, és lassan az a kép alakul ki a fejükben, hogy mennyivel jobb dolga van annak, akinek két apja van, és elváltak a szülei.
A kisfiam is a múltkor azzal jött oda hozzám, hogy "anya, ti nem akartok majd elválni?", elég rosszul esett... persze elbeszélgettem vele, hogy ő milyen szerencsés, mert minden nap láthatja az apukáját és az anyukáját is, erre ő azt mondta, hogy "a Dávid is minden nap látja, csak a másik apukáját".
Mit lehet tenni ezzel a helyzettel? Hogyan tudom megértetni vele, hogy nem kell irigyelni az elvált szülők gyerekeit? Hogy ne kívánja azt, hogy mi is elváljunk...
Mi nagyon jól megvagyunk a férjemmel, szeretjük egymást, éppen a harmadik gyerekünket tervezzük. Nagyon ritkán veszünk össze valamin, de azt soha nem a gyerekek előtt tesszük. Sok családi programunk van, gyakran kimozdulunk hétvégén, de néhány elvált szülővel nem tudjuk felvenni a versenyt... Szóval a fiunknak semmi oka azt kívánni, hogy bárcsak szétmennénk, de ezt hogy tudom vele is megértetni?
válasza:
válasza: válasza:Köszönöm a gyors válaszokat. Szerintem azzal nincs összefüggés, hogy egyedüli gyerek vagy testvére van-e, a dicsekvő gyerekek közül többnek is vannak testvére, sőt olyan is van, hogy az "új apuka" hozott magával gyereket a családba, és most 3 gyerek él a háztartásban. Olyan is van köztük, akinek már féltestvére van az anyuka és az "új apuka" kapcsolatából.
Amúgy foglalkozunk vele sokat. Napköziotthonos suliba jár, tehát 4-ig bent van, de így legalább otthonra nem marad lecke. Együtt is szépen eljátszanak a húgával, de külön is foglalkozunk velük minden nap, pl. apa lemegy vele focizni, bringázni, addig én a kicsivel babázok, vagy én a naggyal együtt olvasok (nem kényszerből, hanem mert szereti), olyankor apa a másik szobában játszik a kislánnyal. Minden nap van legalább egy óra, amikor valamelyikünk csak vele foglalkozik (és olyat csinálunk akkor, amit szeret). Vacsora mindig közös családi körben, jó hangulatban telik. Ő szeret egyedül is játszani, pl. legózni, de mindig lelkesen mutatja nekünk, miket alkotott.
Persze, nem akarom lehúzni a többi gyerek helyzetét, hiszen nem ők tehetnek róla, és ismerek pár családod, teljesen rendben, szépen neveli a gyerekeket az anyuka a nevelőapukával. Szóval azt sem akarom mondani a kisfiamnak, hogy nekik milyen rossz, milyen rossz helyzetben vannak. Csak szeretném ha tudná, hogy neki sem rosszabb attól, hogy mi együtt vagyunk.
válasza:Én csak az igazat mondanám el. Hogy neki is nagyon jó, és az elvált szülők gyerekeinek is nagyon jó. Viszont az elvált szülők gyerekeinek, mielőtt jó lett volna, nagyon rossz volt. A szüleik sokat veszekedtek, mert már nem szerették egymást, csak a gyerekeket. Ezért váltak el. Most jó nekik, mert apuka és anyuka nem veszekszik, de előtte veszekedtek. Megkérdezném, hogy hogy esne neki, ha veszekednénk az apjával. Mert a veszekedés és a szomorúság kell a váláshoz.
Nem kell lehúzni az elvált gyerekek helyzetét, mert simán lehet kiegyensúlyozottabb, mint egy teljes család, ahol a szülők között rossz a kapcsolat. Azt kell kiemelni, hogy régen nekik rossz volt, veszekedtek, anyuka sokat sírt. A rosszból nem kérnek a gyerekek az extra ajándékokért. Persze a végére kiemelném, hogy mindkét helyzetnek megvannak az előnyei, de azért nagyon jó, ha anyuka és apuka egymást is szereti, nem csak a gyereküket.
A gyerekek dicsekvése teljesen érthető.
válasza:En a fiadban tudatosítanám, hogy lehet a gyereknek jó, de a szülöknek nem.
Nekik minden nap látniuk kell az exet akitöl azért válltak el, mert rossz Volt a házasságuk. Vagy is, hogy a válás a szülök részére egy nagyon rossz dolog, és habár lehet most már mindenki boldog, de biztos, hogy évekig nem voltak azok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!