Hogyan lehetne meggyőzni a férjem arról, hogy a szobacica nem jelent veszélyt az újszülöttre?

13 fok? viccelsz?Még melege is lenne..én kiraknám...nekem is van macskám,de nem tudom elviselni a szobában hosszú távon,pedig behordom néha,nagyon bírom,de valahogy mégsem szeretem ha itt van....a szaga,az aurája,nem tudom elmondani...csak egy állat.

Én a Férjed pártján állok,ne haragudj.Van kutyánk,de szigorúan a kertben.Szerintem macskának,kutyának kint van a helye.3 gyerekes anyuka

Szerintem a ferjednek van igaza, szerintem kutyanak macskanak nincs helye a hazba, plane nem baba mellett.

5 kutya mellé szültem gyereket. Kutyák kint és bent is lehetnek. Azzal indítottam, hogy már 4-5 évvel a baba születése előtt kiszoktattam a kutyákat a szobámból, hogy ne kössék össze az érkezésével a traumát. Amikor hazajöttünk a kórházból, 5 kóborkutya képű öregedő kutyácska fogadott, úgyhogy amikor este az egyikük belopózott és nagyon nagyon óvatosan a lehető legmesszebb tőlünk leheveredett a sarokban, tudva hogy ő ide nem bejáratos, még a férjemnek se volt szíve kiküldeni. Én addigra elolvastam mindenféle rémséget kutya által szétmarcangolt újszülöttekről és arról is volt sajnos tapasztalatom, hogy akár másik kutyát is széttéphet egy kutya, ha zsákmánynak nézi és nem kutyának és tisztában voltam vele, hogy az újszülöttnek még nem emberformája van, szóval nagyon nagyon vigyáztunk az első 1,5 évben. 2 kutyám bent aludt ezután velünk, de a baba közelébe nem juthattak, mert elbarikádoztuk az ágyát fotelekkel, plusz amúgyis a karomban volt szinte az oldalkiságyban. De a kutyákat folyamatosan szoktattuk a baba jelenlétéhez, órákat voltunk úgy együtt, hogy a baba a kezemben volt, gyakran szoptattam úgy, hogy kutyák aludtak a lábamnál. Különböző vérmérsékletű a banda, volt aki azonnal adoptálta volna, ha hagyom, volt aki meg biztosan zsákmánynak nézte volna, esélyt egyiknek sem adtam, hogy esetleg egy pici mozzanat miatt támadjon. A kutyák soha nem lehetettek a baba közelében úgy, ha nem volt a karomban. De nem lettek a házból kitiltva, előre megmondtam a férjemnek és anyósomnak is amikor bepróbálkozott, hogy a kutyáim maradnak velem. Utált a védőnőtől kezdve mindenki, de kb. leszar..tam. Mondjuk megtehettem, mert az én házam. A gyerek kb. 8 hónapot rajtam lógott, szóval abszolút biztonságban töltöttük kutyák közt az időt, de természetesen nap közben azért nagyon sokszor volt bent kutyamentes időszak, de folyamatosan szokták egymás jelenlétét. Macskától én azért félnék, mert csupa szeretetből ráfeküdhet a babára, aki ettől megfullad és a légzésfigyelő se fog figyelmeztetni, mert a macska légzését fogja érzékelni. Nekünk az 5 kutya mellett nem volt macskánk, de most már van, mert amikor a lányom 1,5 éves volt, odajött hozzánk egy gazdátlan cica a hátsó kertben és nyílegyenesen a lányomhoz ment és akkora szerelem született ebből, hogy a cicát befogadtuk. 5 kutya mellett ez úgy működik, hogy amikor kutyák is bent vannak, a cica a cicahordóba van bezárva. Ez szörnyen hangzik, de ő választotta, először én kinti cicának akartam, de annyira tetszik neki ez az életmód, hogy életét kockáztatva is mindig jelentkezik, hogy most már akkor jönne befelé, most is itt durmol a cicahordóban és imádja, abszolút biztonságban érzi magát benne. Állatorvost kifaggattam, azt mondta, a macska életében egyszer esik át a toxoplazmózison, akkor 2 hétig űríti a kórokozót, soha többé az életben nem fogja, szóval kicsi az esély a fertőzésre és sokszor csak ráfogják a macskára, mert rosszul megmosott zöldségtől százszor előbb elkaphatjuk. A lényeg, hogy a székletével ne érintkezzen se terhes nő, se a kisgyerek. Egy éve van a cicánk, és hihetetlen sokat jelent a lányomnak, aki 2,5 éves. A kutyák mostanra abszolút elfogadták a kislányomat, teljesen kölyökként kezelik, akinek sok mindent eltűrnek, amit másnak nem tűrnének, bár nyilván folyamatosan kontrollálom a dolgokat, de engedtem a szigorból, mert látom milyen toleráns a banda. El nem tudom mondani, mennyit nyert a gyerekem az állatok társaságával. Egyszer megkérdezte a védőnő, nem félek-e hogy valamit elkap. Mondtam, hogy nem igazán, mivel minden kutyám és a macska is bolhátlanítva, féregkezelve, oltva van, viszont attól nagyon tartok amiket az emberektől elkaphat. Egy kicsit elakadt a szava, de írjunk csak egy kis listát, mit kaphat el a macskától a gyereked és mit kaphat el emberektől...Ilyen logikával a férjed zárja el hermetikusan a gyereket majd más gyerekektől és felnőttektől, hidd el borzalmasabb a lista, mint gondolnád, százszor jobban jár, ha állatok közt él, mint emberek közt ilyen szempontból. De arra nagyon vigyázni kell, hogy az első időben valóban el legyenek különítve, ha nincs a baba a karodban, nem tudom macska nézheti-e zsákmánynak, még az is lehet, az első hónapokban nagyon kis nünüke egy újszülött, nálunk akkor dőlt el abszolút minden kutya fejében, hogy ez tutira ember, amikor járni kezdett, de nagyobb esélyt látok arra, hogy szeretetből agyonnyomja, szóval macsek nálam úgy lehetne bent, hogy ha a baba a kezemben van, folyamatosan szoktatnám őket, de ha a baba aludna az ágyában, a macska nem lehetne vele kettesben és ehhez biztosan kialakítanám azt a rendet, hogy amint a baba kikerül a kezemből, macska azonnal menne a cicahordóba. A világ nagyon veszélyes, de sokszor nem az a legjobb megoldás, ha minden létező veszélyforrást eltávolítunk a baba körül, ugyanis egyrészt nagyon sok jó dologtól is megfoszthatjuk ezzel, másrészt a veszélyes dolgokat meg kell tanulnia neki is elkerülni, mert nem lehetsz majd mindig mellette és mások soha nem fognak rá úgy vigyázni, ahogy te vigyázol, tehát nagyon fontos, hogy legyen alkalma a gyereknek megtanulnia magát megvédeni valamilyen szinten. És mondom, akkor legyetek szívesek minden embert is elszeparálni, mert ha csak azokat veszem, amik ellen oltani kell a babákat, már az is nagyon durva lista, és akkor tegyük még hozzá azokat a betegségeket, amiket emberektől elkaphat...Hááát...