Baba és kutya egy lakásban?

Erről a kérdésről mindig eszembe jut egy csaj, aki olyan bunkón beszólt, hogy eszméletlen. Amígy GYED-en voltam, távos suliba jártam, és sokan voltunk, akiknek kisbabája volt. Az egyik osztálytársam meg csodálkozva nézett, hogy nálunk kutya is van. Mondom neki, hogy hát a kutya már hamarabb meg volt. Erre azt mondta a csaj, hogy "Hát akkor ki kellett volna lőni." Ezen annyira felhúztam magam akkor...

Amúgy semmi különös gond nem volt nekünk ebből, egy tacskó keverék kutyánk van, és nagyon okos állat. Az a vicces, hogy általában nem szereti a gyerekeket, vagyis igazából fél tőlük, ugat rájuk. A fiammal más a helyzet. Szerintem amikor hazahoztuk a kórházból, nem is igazán tudta, hogy ez most egy gyerek, vagy csak valami csomag, amit állandóan cipelünk ide-oda. Először engedtük neki megszagolni, aztán látszólag nem is érdekelte a továbbiakban. Utána kiderült, hogy azért nagyon is tudja, hogy miről van szó, mert kb. 4-5 napja voltunk otthon a babával, amikor keresztanyámék jöttek meglátogatni, és csak én voltam otthon, a kutya meg úgy mérte fel a helyzetet, hogy én nem tudom magunkat megvédeni, ezért beállt a gyerekszoba ajtajába, és úgy ugatott keresztanyámkéra, mint a veszedelem :) (ja, amúgy nem harapós, még sose harapott meg senkit)

Amikor már mászni kezdett a fiam, akkor mindig ott sündörgött körülötte, de nem igazán csinált vele semmit. Csak figyelte. Viszont ő volt a legfőbb kakis pelenka észlelő :) Ha azt láttam, hogy a kutya orra szinte rá van ragasztva a gyerek fenekére, akkor tudtam, hogy kaki van :D

Most már két és fél éves a csöppség, és nagyon jó pajtások a kutyával.

Szia,

Én kisfiút várok, 27 hetes vagyok, és szeptember óta egy már 9 hónapos mopsz kislány anyukája :))

Én megkérdeztem a védőnőt és dokit is a dologról, persze csak a biztonság kedvéért mert a válaszben szinte biztos voltam, ők abszolút nem ellenezték, sőt :))

Ha a kutya tiszta és jólnevelt, semmi kárt nem fog okozni, sőt, a gyermek hamarabb megtanulja a felelősséget (persze majd idősebb lesz), babakorban pedig megtanulja hogy nem kell félni a állatoktól,és a védekezőképességére is pozitívan hat.

Arról nem is beszélve hogy a kutyusnak is jó pajtása lehet majd a gyerek :) Arra kell figyelni hogy amíg a baba pici, nem szabad felügyelet nélkül hagyni őket addig amíg maximálisan meg nem ismerik egymást.

Én nem válnék meg a kutyusomtól bárki bármennyire is károgna az ismeretségi körömben, max egyetlen esetben adnám oda a kutyusom szüleimnem (akkor is mindennap látnám mert 5 percre laknak) ha a baba hevesen allergiás lenne rá. De akkor is majd' megszakadna a szívem :(

27 hetes kismama és 9 hónapja kutya-anyuka :)

éN 27 hetes vagyok egy házban lakunk kislány kutyusommal aki spitz és 4 éves. ö eddig a szemem fénye sokszor egy ágyban is alszunk és nem érdekel ki mit mond, tiszta a kutya és okos jol nevelt. azt nem tudom mit fog szoln ia kisbabához mert kicsit féltékeny, ha apával puszit adunk már ott van köztünk_:))))

32

Nálunk is a kutya sz "elsőszülött" :-) egy törpe snaci lány ;-)

Persze a nagyszülők teljesen odavannak, hogy a gyerek és a kutya egy lakásban van. Most meg hogy már mászik a lányunk folyamatosan mosnák a kezét, nehogy ...

A kutya tiszta: tappancsmosás és szakállmosás minden séta után, havonta fürcsi, 2 havonta kutyakozmi - még a szőre se hullik, mert ápoljuk.

Védőnő és a gyerekdoki is teljesen pozitív kutyaügyben. Szóval nálunk a kutya marad, bárki, bármit mond.

Persze, ha allergiás lenne a lányunk az más dolog, de szerencsére eddig nem látjuk ennek semmi jelét.

Kell a kutya. Így teljes a kicsi családunk :-) esténként együtt sétáltatjuk, hétvégente olyan programokat csinálunk, amire kutyát is visszük. Szeretnénk ha a lányunk is megtanulná, hogy milyen felelősség és milyen öröm, hogy háziállatot tartunk.

Nálunk is jelzi a pelus állapotát :-DD

szia!

nekem 2 úgynevezett harci kutyám van. még csak terhes voltam, amikor már hallgathattam, hogy szét fogják tépni a gyereket, de ha nem, akkor a bacik, a férgek, a szőrük, a nyáluk, más nem a hangjuk miatt lesz baj...

magasról lesz@rtam mindenki véleményét, és jelentem, 3 hónapos a babám és semmi baj. a kutyák megszagolták, de nem foglalkoznak vele, a pelenkakuka jobban izgatja őket. illetve ha nagyon sír, akkor elvonulnak, gondolom hangos nekik. rendesen vannak oltva, féreghajtózva, tisztítva-fürdetve, de ez a gyerek előtt is így volt, szerintem ez természetes, ha az ember beengedi őket a házba. szőrük hullik, de az én hajam is, az ráadásul hosszú is, erre van a porszívó kitalálva, nem? eszükbe sem jut pl ágyra, fotelra felmenni, sosem engedtük őket, így a kiságy is tabu, és a rácsvédő miatt nem is tudják nyalogatni a babát. persze felügyelet nélkül nem hagyom őket együtt, de a konyhába, wc-re simán kilépek, és nem félek, hogy baj lesz, ismerem a kutyáimat. sétálni is négyesben járunk: a két kutya pórázon, a baba a kocsiban, meg én. ne tudd meg, sokszor hogy néznek ránk:)

utolsó vagyok.

két amerikai staffordshire terrierről van szó egyébként.

Nálatok hogy van ez?