Fiatal (huszonéves) férfiakat kérdezem, milyen a gyerekvállalás?

sz0pás

27 vagyok, a kislanyunk 3 honapos. Anyagilag nem megterhelo, de ez rajtunk mult. Eleg regota es sokat tettunk felre, sok a hasznalt cucc, az elejen teljesen felesleges mindenbol ujat venni. A csalad nagyon varta, a barati tarsasagban is nekunk lett eloszor gyerekunk. Az erzelmi oldalat nem tudom leirni, mert megfogalmazhatatlan. Hajnalban, amikor a felesegem megcsinalta tesztet es felkeltett, nem fopgtam fel, hogy mi van, pedig elotte kb. fel evet probalkoztunk. Annyira termeszetes volt az egesz. Aztan kezdett realizalodni. Az elso alkalom, amikor arconrugott, fenomenalis! A masodik meg a harmadik is. Nagyon nagy buszkeseget erez az emberfia, es nagyon szerelmes lesz a parjaba. En soha ilyen szepnek nem lattam a felesegemet. Ahogy gombolyodott a hasa es egyre vidamabb, kiegyensulyozottabb lett... Gyonyoru! Problamank nem igazan volt, persze van izgulas, hogy mindene rendben legyen, raadasul a felesegem sokat verzett. Olyankor meglepoen tiszta maradt a fejem es tudtam, hogy mit kell csinalni. Valoszinuleg, hogy igy eljem meg az egeszet, kellett az is, hogy en voltam az, aki kimondta, hogy vagjunk bele. A felesegemrol tudtam, hogy regota akart, de szerinte (es szerintem is), egy ilyen dolgot nem lehet raeroltetni senkire, az nagy kicseszes, foleg a gyerekkel, aki ugyis erezni fogja, hogy nem vartak ot oszinten. Szoval nem piszkalt vele, en meg egyszer a buszon utaztam es elgondolkodtam, hogy miert ne? mi az akadaly? vegulis en is szeretnem!! hazamentem, es meg aznap nekialltunk a dolognak. Azt a fel ev sikertelenseget nehezen eltuk meg akkor, de igy visszagolndolva, nagyon kellett az egymasrahangiolodas, meg a sok, minosegi szex... Szoval hajra!