Kis korkülönbséggel három gyerekkel vannak itt szülők? Milyenek úgy a hétköznapok?

Ez engem is érdekel.

Úton a 3.

Két gyerekkel jól beálltunk minden téren.

3 as vagyok

Vársz még 6 hónapot és elmondom neked milyen

4 és fél év van a nagyom meg a kicsim között. Plusz a középső ugye. :D

Az altatáshoz nem tudok hozzászólni, aránylag problémamentesek etéren, amikor meg mégsem voltak azok, azt megszépíti a messzeség. O:)

Boltba mire mentek velük, 4 elmúlik a nagy, ő már nem pakol annyit, nem lép le direkt, kevesebb a hiszti, nem lesz gond. De amúgy egyszerek a kocsiban, egy a nyakadban, vagy rajta a kocsin, vagy féjestül kell menni és akkor mindenkinek a nyakában egy gyerek, normális vagy???, hát persze, hogy könnyebb gyerekek nélkül bevásárolni!!!!! :D

A logisztikához: nálunk még az volt könnyebbség, hogy a nagyok bent aludtak az oviban. Így nem kellett a hullafáradt 3 gyereket hurcolnom délben, hanem mindenki kialudta magát.

Most egy sulis, 2 ovis, egy csoportba járnak, egyirányban vannak az intézmények, kezd piskóta lenni az élet! (Hahaha, nem is, de tényleg sokkal könnyebb lesz hónapról hónapra)

Altatás: nálunk ez elég jól ment mindig is. Egy szobában alszanak a gyerekek. Volt olyan időszak, hogy a picit szoptattam, amíg a másik kettőnek olvastam, aztán énekeltem. Sokszor most is úgy van az altatás, hogy mind a három az ölembe ül, úgy olvasok nekik, utána apa a soros, ő ül be hozzájuk kicsit.

Eleinte nálunk a fürdetés volt nehezebb, mert mikor még egész picik voltak, a férjem nagyon későn járt haza. Így megfürdettem a picit, aki amíg a testvérei fürödtek, végig sírt, hiába próbáltam közben babakocsiban tologatni vagy autósülésben ringatni a fürdőszobaajtóban.

Boltba menés: egy időben úgy mentünk, hogy egyik kezemmel toltam a babakocsit, a másikkal a bevásárlókocsit, a már járóképes gyerekek meg jöttek a lábukon. Egyszer volt egy felejthetetlen eset, mikor a középső 2 éves földhöz vágta magát a bolt közepén és visított. (Mivel vásárolni muszáj volt, őt meg nem lehetett kizökkenteni, befejeztem a vásárlást, ő meg egyszer csak felpattant, és jött mintha mi sem történt volna. Szerencsére csak egyszer fordult ilyen elő). Most már mindegyik gyerek hoz egy húzós kocsit, és mindegyik kap valamiket a kosarába, amiket aztán ő tesz a szalagra. Persze jobb gyorsan egyedül megoldani, de nálunk a nagyszülők távol laknak, így ez ritkán megoldható.

Ha Nálatok a nagy többször támadja a kicsit, annak nagy valószínűséggel testvérféltékenység az oka. Nálunk is volt, a naggyal el is mentünk néhányszor gyerekpszichológushoz, az segített, meg persze az idő. De érdekes módon, a nagy az első kistestvérére nagyon féltékeny volt, a másodikra meg egyáltalán nem, sőt, imádja első perctől kezdve.

Az első időszak nálunk elég nehéz volt, mert akkor még a férjemnek nagyon-nagyon sokat kellett túlóráznia, sokszor akkor ért haza, mikor már aludtak a gyerekek, volt hogy napokra is el kellett utaznia. Anyukám tudott jönni hozzánk havonta 1-2 napra, olyankor tudtam mindig elmenni egy délutánra egyedül. Most már sokkal könnyebb, 7,5 és 3 évesek. Előfordul kb. évente kétszer, hogy a hétvégét a nagyszülőknél töltik, és a férjem is munkahelyet váltott, így lényegesen több időnk jut magunkra meg egymásra.

Hidd el, minden probléma megoldható, csak úgy kell hozzáállni, hogy menni fog mert muszáj. Ha meg van segítséged is, akkor főleg kialakul majd minden.

a legnagyobb 6volt, a középső másfél, mikor születtek az ikreink... ez elég kicsi korkülönbség:) a nagy napközben iskolában van, a középső oviban, így már sokkal könnyebb (2évesek a kicsik). Velük most úgy járok, hogy egy bevásárlókocsiba beülnek ők, egyet meg húzok magam után (vagy egy húzós kosarat, csak akkor kifele cipekedni kell). Biztos hülyének néznek sokan, de vhogy meg kell oldani. Igazából addig volt nehéz, amíg nem tudtam őket beültetni a kocsiba, mert az ikerbabakocsi össze-vissza ment, sok helyen el se fért. Az altatáshoz nem tudok hozzászólni, mi betesszük őket az ágyba, betakargatjuk, szép álmokat kívánunk, ők meg alszanak.

Igazából mire meglesz a harmadik babátok, a nagy már nektek is ovis, és ugyanúgy kétgyermekes leszel napközben, csak az oviba - oviból részt kell megoldani. Mire meg iskolába megy, hogy szóba jöjjenek a fejlesztések, plusz programok, addigra a középső is ovis.... nem olyan nehéz, csak időnként apuka is kell hozzá. napközben minden rám marad: háztartás, a kicsik itthon a nagyobbakat elviszem reggel, mellette itthonról dolgozom, apa viszont intézi heti két este az úszásoktatást, meg hétvégén a lovaglást. megosztozunk

Én egy 3 gyerekes család legnagyobb tagja vagyok :)

Én 13 éves vagyok, öcsém 11, húgom 10.

Én júliusban születtem, öcsém júniusban, húgom augusztusban(anyunak jó kis nyarakat csináltunk :D)

Nekem anya azt mesélte, nehéz volt mikor még nagyon kicsik voltunk, de örül hogy 3 gyereke lehet, mert bármennyit is megszenvedett velünk, sosem cserélne mondjuk egy 1 gyerekes anyukával. Gondolom értitek miért, azért biztos nagy élmény lehetett neki :)