Tényleg mindent meg kell engedni a gyereknek?

Sok "szülő" azért vállal gyereket, mert vagy becsúszik, vagy kell, mert huszonévesen milyen már, ha nem szül, vagy mert 1 éve jegyben járnak, és nagyon vágynak a közös utódra. De legfőképpen azért, főleg az elmúlt években, hogy ezt mindenkivel megoszthassák. Ultrahangról, pocakról, születésről, babaszobáról, kakis pelenkáról, első nyuszicsokiról, mindenről megy a kép a közösségi oldalakra, éjjel nappal fenn lógnak a neten, hogy azt nézegessék, ki mennyire van oda a gyerekükért, csak közben ők meg elfelejtenek a gyerekre figyelni.

Ha kicsit nagyobb lesz, akkor leültetik a TV elé egy csomag gumicukorral, addig is csöndben van. Ha a homokozóban veri a többi gyereket, akkor vagy észre sem veszik, mert beszélgetnek a szomszéd Timikével, esetleg telefont nyomkodnak, vagy pedig egy legyintéssel elintézik, á csak gyerekek, játszanak.

Ha másik szülő vagy épp bárki rászól a gyerekre, mert rohangál, üvöltözik, vagy épp magát vagy másokat veszélyeztet, akkor felháborodnak, hogy ugyan az ő kicsikéjükre senki ne merjen rászólni, és gyorsan ki is posztolják a történteket.

5-6 éveseknek pedig már olyan lazán a kezükbe nyomják az okostelefont, mintha Barbie lenne vagy kisautó.

Nap, mint nap találkozom én is ilyen szülőkkel. Kb. két hete, vidéki tömött helyijárati busszal utaztam haza, rajta fiatal anyuka, 3 gyerekkel, mindegyik 5 év alatti. A két nagyobb folyamatosan a busz hátuljába futkozott, mert mind meg akarta nyomni a jelzőgombokat. Az egyik kicsi ott is maradt, én hátul álltam, ott készültem leszállni, a gyerek konkrétan a lábamon állt és csak nézett rám rendkívül értelmesen. Anyuka szintén csak nézte bárgyú arccal. Aztán megállt a busz, anyuka 2 gyerekkel leszállt középen, majd kényelmes tempóban elindult a busz hátulja felé, ahol ha én nem állok meg az ajtóban, akkor vagy rácsukja a sofőr a gyerekre, aki nyilván nem szállt le magától és nem is lehetett volna látni a sofőrülésből, vagy fenn marad a buszon a következő faluig. Én nem szóltam egy szót se, megvártam, amíg anyuka leszedi a maradék gyerekét a buszról, persze se köszönöm, se semmi, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne s*gghülyének lenni. Ezek szerint tényleg az...

S ha már nevelésnél tartunk, a kamaszoknál sem jobb a helyzet. Nemhogy 14-15, de már 12 évesen elengedik őket az éjszakába, bárhol bemész egy szórakozóhelyre vagy koncertre, késő éjjel, hajnalban is tele van még gyerekekkel. És ezekről a szülők tudnak. Én is ismerek nem egy olyan fiatalt, akinek 14 évesen már tetoválása, piercingje volt, és anyu-apu mindent fizetett. A telefontól elkezdve a Vans cipőig mindent, csak ne nyaggassa őket a gyerek.

De elég itt a gyakorin körbenézni a kérdések között, 14 éves lányok azon keseregnek, hogy 3 hónapja megvan a pasijuk, de az anyukájuk csak hétvégén engedi, hogy ott aludjon náluk...

9 éves fiú apukája vagyok. A feleségemmel sem tartjuk helyesnek, hogy mindent megengednek a szülők a gyereküknek. Mikor a fiam 4 éves volt, szabin voltam, elvittem egy kis sétára, egy másik játszótérre mentünk. Útközben felszedett egy botot és azzal rajzolgatott a homokba vagy a puha talajba. Utána össze akarta karcolni a csúszda alját, de szóltam neki, hogy ezt nem szabad csinálni. Egy anyuka kérdezte tőlem, hogy ugyan, miért? Hisz még gyerek!

Mire én: Lehet, hogy még gyerek, de nem fogok vandált nevelni a fiamból. Mit gondol, miért vannak összefirkálva a házak falai? Meg a járművek ablakai is tele vannak ocsmány karcolásokkal.

Egy másik anyuka egyetértett velem!

Az a nő meg úgy meglepődött, hogy meg se tudott szólalni.

Amit az 5-ös mesélt, mindig csodálkozom azon, hogy a szülőket nem érdekli, hogy milyen károkat okoznak mások házában a gyerekek, csak akkor, amikor bemutatják nekik a számlát. Régen itt a GYAK-on egy válaszadó hasonló történetet mesélt el, hogy a szomszéd gyereke a forgó szék támlájával összekarcolta a falat, a szülők meg röhögtek. Volt, aki mesélte, hogy egy gyerek összetört egy tárgyat és az anyja nem szólt egy szót sem, amikor a házigazda elmondta neki, mennyit ért az a tárgy, kifizette (azt hiszem).

De azért vannak olyan szülők, akik rászólnak a gyerekre, ha valami rosszat csinál. Egyszer egy ismerősöm eljött hozzám egy kis időre vendégségbe. Elhozta a két gyerekét, akik rendesen viselkedtek. Miután megmutattam neki a kertemet, a nagyobbik úgy szaladt be a házba, hogy le se vette a cipőjét és összesározta az előszoba szőnyeget (mivel meg volt locsolva a kert). Az anyja mérges lett és kérdezte, hogy miért nem vette le a cipőjét, ha otthon is ezt teszi? Majd arra kérte, hogy kérjen tőlem bocsánatot, utána ő is. Néhány nappal később felhívott és kérdezte, hogy sikerült-e eltávolítani a sarat a szőnyegről. Ha nem, szívesen kifizeti a kárt. Mondtam, hogy köszönöm, nem kell, mert sikerült :)

Én is csak a másik oldalról tudok nyilatkozni. Alapból nem is próbálok rászólni az ilyen gyerekre, mert a szülei vannak a legjobban felháborodva, ha megteszem.

Játszóházban már számtalanszor volt, hogy egyes gyerekek ámokfutást rendeznek, a szülő meg ül valahol, cseveg vagy a telefont nyomkodja, és nem érdekli. Sőt olyat is láttam már, amikor a szülő kifejezetten figyelte, hogyan megy neki a gyereke a gokarttal a többieknek, kiabál a kisebbekkel, stb, és nem szólt rá. Sőt még mintha büszkén figyelte is volna, milyen talpraesett a csemetéje.

Az ilyeneknek nulla az intelligenciájuk, nem is fogják fel, mi a gond.

Nekem se tetszik, hogy a szülők (főleg az anyukák) mindent megengednek a gyereküknek és ezek meg nem tudják, hogy hol a határ. Azt csinálnak, amit akarnak.

Ha nem tetszik a gyerek viselkedése, nyugodtan szóljunk rá, ne foglalkozzunk azzal, hogy az anyja felháborodik ezen. Higgadtan, ravaszul kell cselekedni. Egy barátnőm mindig ezt szokta csinálni. Például a repülőn volt egy (magyar) hülyegyerek, aki néha-néha visítozott játékból, ami zavarta az utasokat. Volt, aki gyorsan felrakott egy fejhallgatót, hogy elnyomja a zajt. A légi kísérő megkérte udvariasan az anyukát, hogy csendesítse le a gyereket, ő meg kiakadt és veszekedni kezdett vele. Odalépett hozzá a barátnőm és közölte, hogy szólni fog a pilótáknak, hogy ha megérkeznek, hívják ki feltétlenül a mentőket. Miért kell mentő?, értetlenkedett az anyuka. Mert a gyerek úgy visítozik, mintha valami komoly problémája lenne, felelte a barátnőm. 2-3 utas egyetértett vele. Majd a barátnőm hozzátette, hogy az ilyen esetek bekerülhetnek a hírekbe. A légi kísérő meg egy utastiltó listáról is beszélt. Erre az anyuka megijedt és végre megmondta a gyerekének, hogy ne hangoskodjon.