Volt már úgy valaki, hogy azért adta bölcsibe/oviba a gyerekeit, mert elege lett az otthonlétből és babázásból?

Nagyon mély bugyrokon vagyok túl, mire ki mertem mondani, hogy nekem ez nem megy. Besokalltam, elegem van. A családomban az az alap, hogy az anya otthon marad a gyerekekkel 3-4 évig, és csak utána megy vissza dolgozni. Mi is ebben egyeztünk meg a férjemmel, én mégsem akarok maradni. A gyerekeink 1 és 3 évesek. 4 éve vagyok itthon (veszélyeztetett terhes voltam az elsővel, ezért feküdtem szinte egész végig), és elegem van. A férjem a gyerekek érdekeit tartja szem előtt, mi utána következünk. A családom is meg fog szólni, ha "kiszállok" és ez is fontos nekem. Ti, akik hasonlóan éreztetek, hogyan léptétek ezt meg? Elvileg még 3 évig maradnék itthon, de én ezt biztosan nem bírom ki. Segítségem van, heti 2x, de ez nekem nem elég.