Érdemes mikulassal és húsvéti nyuszival hitegetni a gyereket?

Koszonom, nem vagyok kattant és traumat sem okozott. Láttam egy kérdést és elkezdett foglalkoztatni a téma. Gondoltam leírom őszintén a tortenetemet, hátha valaki tudd valami tanácsot vagy megnyugtatást adni, erre egy válaszoló kivételével mindenki a torkomban ugrik. Neki tényleg koszonom hogy megértett, nem tudom miért kell ebből azt leszűrni hogy nem vagyok normális. Tudjuk milyenek a gyerekek, nem? Főleg a mostani és az előző generáció. Már általános iskolában is megy a másik bántasa. Nem csak engem bántottak első osztályos szituáció miatt.

Engem nem hagyták rá jönni, még ezek után is hitegetni próbáltak. Igen, ennek ez a neve, hitegetes, de persze a szó használatba is volt kedves valaki belekötni.

Kapisgaltam már, mert a mikulás hangja olyan volt mint az apámnak, rá is kérdeztem de végül arra jutottam, miután folytatták a játékot, hogy nem a mikulás volt itt, nem ér rá ilyenekre, de ettől még létezik. Igenis az ő hibájuk hogy nem hagyták felnőni. Csúfoltak a többiek de a saját onzoseguk miatt bizonygatták nekem, mert nem akarták hogy a legkisebb gyerekük felnojjon. Lehet őket védeni, de mi van akkor , ha hiszek nekik? Másnap a suliban nem hagynám magamat, hinnék a szüleimnek de akkor jobban bántottak volna. Ez igenis onzoseg, mert az én erdekemet nézve engedniük kellett volna hogy magamtól rajojjek.

Egy szóval sem mondtam hogy traumam van. Nem létezik a mikulás, és? Már aznap feldolgoztam. Keserű és csalódott voltam, de pár óráig tartott.

Egyetlen személy volt annyira értelmes, hogy megértse a problémámat. Már nem bántanak engem, (kivéve most de ezzel nem torodom, ha egyszer ennyi esze van itt egyeseknek) mikor mikulás nap van izgatottan kiteszem a parkanyra a fényes csizmamat, hogy édes anyám belecsempesszen némi csokit, esetleg hó gombot, én is hasonló képen járok el, csinálunk mézes kalács házat és közösen vacsorazunk valami ünnepi fogást. Az ég világon semmi bajom sincs, ezen a napon nem nyalogatom a sebeimet, tegnap jott ez elő és a sok, egyirányú néző pontot látva volt képem véleményt kérni, mert nem szeretném, hogy a gyerekem is majd ezt élje át.

Nem tudom milyen ember az ilyen, aki ezt olvasva tanács helyett serteget és miért esik jól neki még egyszer belerugni a másikba