Ti nem érzitek úgy, hogy belefáradtatok a "családi életbe"?

Miért főzöl minden nap? Rendelj inkább vagy főzz,kétnaponta nagyobb adagot! És pihenj a babával! Feküdj le vele a nagyágyba, add át magad a babázásnak, a közös pihenésnek, az illatának, a bőre tapintásának! Ezek mind pici csodák! Lehet, hogy ő is többet pihenne, ha egymás mellett pihiznétek. Az én gyermekeim akkor alszanak a legjobban, ha érzik a közelségünket. Van, hogy négyen alszunk a nagyágyban, a gyerkőcök, a férjem és én. Imádjuk!

Én sosem éreztem így. Ha picit unalmasnak éreztem volna (ilyen azért előfordult az otthon töltött 4 év alatt), azonnal kitaláltam valami programot. Ha vidéken élnék, akkor is így tenném. Felpattannék a buszra a gyermekemmel, és beutaznék a közeli nagyvárosba, ahol tutira lehet jó babás programokat találni. És hülye lennék sanyargatni magam naponta a házi munkával. A gyermekért vagy otthon, azért kapod a gyedet is, a házi munka még évek múlva is meglesz, viszont a gyermeked, az a csodácska, nagyon hamar felnő! Élvezd már ki ezt az időszakot! És menj, kérj segtséget!

dehogynem, mindenki érez így

el fog múlni :)

aztán megint előjön :) és megint elmúlik...

de ezért vagyunk érett felnőttek hogy túllendüljünk, valahogy, bárhogy :)

*és az anyakönyvét is 9 hónapos koráig húzták, akkor kezdtek csak az ügyön lenni, amikor bepanaszoltam az egész hivatalt. kb így teltek az elős hónapjaim.

nem a családi életbe fáradtam bele, hanem tiszta feszko voltam, hogy hol ez nincs, hol az nincs elintézve.

é képtelenségnek tartottam mindez mellett még dolgozni is. el nem tudtam képzelni, egy dolgozó nő hogyan csinálja vajon. de rájöttem, semmit nem tud elintézni azonnal, és minden több hónapra is képes elhúzódni, úgy.