17 hónap korkülönbség, mire számítsak? Plusz egy 7 éves.

Szerintem ez nagyban függ attól, hogy a 17 hónapos hogyan kezeli a pici jövetelét. Általában a 7 éves nagygyerekek már nem jelentenek gondot, inkább segítséget. De egy ilyen pici gyerek még lehet problémás.

Én, minden felkészítésem ellenére (könyvek, oktató mesék, rengeteget beszéltünk róla, jött a vizsgálatokra, az egesz terhességet együtt csináltuk végig) olyan brutál féltékeny volt a kicsire, hogy az első hónapokban alig állandóan kézben kellett tartani, nehogy bántsa. Szerette a kistestvérét, csak aztán jött valami és hirtelen odacsapott/megcsípte/ellökte/megütötte és még sorolhatnám. Eszméletlen nehéz időszak volt, bő egy évig tartott. Mindent kipróbáltunk, semmi sem működött. Féltem, hogy ha nem nézek oda akkor valamit a pici szájába rak vagy kinyomja a szemét vagy komoly sérülést okoz neki. És közben pedig a gyerekemen látszott, hogy ő is szenved és igyekszik jó gyerek lenni és imádja a kistesóját, csak hirtelen dühös lesz és akkor az "alacsonyabb" rendűn vezeti le... Nekem csak az idő segített. Ahogy a pici egyre nagyobb és "strapabíróbb" lett és a nagy pedig egyre jobban elfogadta és megszokta. Most másfél éves a pici, még mindig vannak fellökések de ez már csak olyan testvérveszekedés, ami úgymond normális. Egyébként meg imádják egymást, nagyon jól összenőttek, eljátszanak, a nagy sokat "segít" a kisebb ellátásában. Szóval tény, a kis korkülönbség verhetetlen előnye, hogy szinte egykorú pajtások lesznek.

Nekem is 17 hét hónap van a fiam és lányom között, a lány most 2 hónapos. A fiam nagyon jól fogadta, sőt, jót is tett neki, türelmesebb lett-muszáj is volt. 2-3 nap volt hiszti és féltékenység, azóta szereti, simogatja, tolja a babakocsiban, hintáztatja a pihenőszékben-szilárdan felügyelettel, mert még kiszámíthatatlan, félteni kell a koordinálatlan mozdulatoktól.

Nehéz azért, mert igény szerint szoptatok, s néha szeretnék többet foglalkozni a nagyobbal, aki sokszor olyan jól eljátszik magának. Máskor meg muszáj sírni hagyni a kicsit, míg fürdetem a nagyobbat. De ez nekem nehéz, nem nekik gond...