Akinek sok (3 vagy több) gyereke van, azzal mindig kritikusabbak lesznek úton-útfélen?

Tényleg, most hogy mondjátok, valószínűleg kedvességből mondják, hogy:

- minek ennyi gyerek, mikor nem tudok mindegyikre Nike cipőt adni

- (bár nem ismernek, de ilyeneket is mondanak:) nálunk kabátgombra sem telik, és a gyerekeink éheznek

- azért születtek, hogy segélyből éljünk meg, mert lusta vagyok dolgozni (fene azt a 20 év munkaviszonyt, hogy létezik, a végén még igazuk lesz)

- (bár mindegyiknek saját szobája van, de ezeket is hallgatom:) egymás nyakán nyomorgunk, nálunk nincs magánélet

és még sorolhatnám, amikor annyira személyeskedésbe torkollik, hogy legszívesebben agyoncsapnám az ilyen hülyét. És nem csak én, de férjem is hallgatja ezeket a munkahelyén.

Náluk a csalási adókedvezménnyel vannak elfoglalva, szent meggyőződésük, hogy ezt az ő fizetésükből vonják és ők tartanak el minket.

Nem, még mindig nem látom benne a kedveséget, csak a tömény bunkóságot.

Amíg egy volt, azzal csesztettek, hogy el van kényeztetve, és önzőségből nincs testvére, meg hogy mindent megvegyünk neki, ezzel pótoljuk, hogy nem foglalkozunk vele. Egyébként nagyon sokat foglalkoztam vele, nagyon értelmes gyerek, nem is lehetett volna lepattintani.:) Mióta kettő van, azóta a miért nem 3 a téma, majd jön a gyútrok már a csok-a kezdetű is.

Szóval senki se jó.