A gyerekkel évekig otthon levő anyukák elbutulnak szerintetek?

Én lassan 3 êve ülök úgymond itthon legtöbbször egyedül.

Hiányzik a felnőtt beszélgetés de ha nincs ês van időm olvasok tájékozödok

Nem kötelező lebutulni!

Sőt!

Ilyenkor ha engedi a tárca lehet tanulni! Meg a gyerek ha engedi perszze na meg van kire bizni esetleg!

Inkább más lesz a fontossági sorrend meg más dolgok fogják érdekelni az embert.

De lebutulni csúnya szó!

Ha úgy nézed újra legózhatsz hülyéskedhetsz beszélhetsz magadban amikor a gyerekkel vagy vásárolni.

Mi pl ma ickáztunk kinn!

Én amikor itthon voltam a kisfiammal, magamon is éreztem, hogy nem vagyok olyan fitt és top szellemileg, mint most, amikor dolgozom, nap, mint nap felnőtt emberek között vagyok, használom minden nap az agyamat.

Viszont mikor itthon voltam, azért próbáltam valamit mindig csinálni, olvastam, keresztrejtvényt fejtettem, böngésztem az interneten, cikkeket olvasgattam. És azért, amikor tehettem, akkor jártam/jártunk emberek közé, hogy meglegyen a szociális háttér is.:)

De azért teljesen senki nem butul le.:)

ha nincs más mellette akkor "elfelejtenek" gondolkodni

nekem az első gyerekkel volt így

1,5 éves volt mikor elmentem tanulni és kb 3 hónap kellet amíg ráállt az agyam és újra kondiba hoztam

azóta nincs ilyen gondom mert tanultam belőle :)

Szerintem ők nem a gyerek mellet butulnak le. ;)

Nem kell úgy hozzáállni a dolgokhoz, hogy megszületett a gyereke, az én életemnek vége, innentől csak őt (őket) szolgálom.

Első gyerekkel új szakmát tanultam. A másodikkal inkább a házfelújításba és a kertészkedésbe vettem bele magam.

Most várom a harmadikat, és egyszerre szeretném a kettőt: régóta hobbim a körmözés, most szakmai szintre akarom fejleszteni, és remélem, ha a baba már engedi, kiépíthetek egy vendégkört, hogy vállalkozó lehessek a továbbiakban. Közben pedig kertészkedek, mert fitten is tart, és nagyon sokat tudunk vele spórolni.

Rendszeresen találkozunk baráti házaspárokkal, hasonló korú gyerekkel, tartom a kapcsolatot a kollégákkal, barátokkal. Kirándulni járunk, a nagyobb gyerekeknek és nekünk is igényünk van a programokra: koncertek, múzeumlátogatás, városnézés, stb.

Az teljesen relatív, hogy kinek mit jelent, hogy otthon van a gyerekkel. Nekem nem azt, hogy kötelező a négy fal között maradni, nem egy elzárt tanyán élek, ahová napi egyszer megy a busz. 10 perc alatt bent vagyok a városban, busszal is csak 20-30 perc, illetve 45 perc alatt Pest belvárosában vagyunk. Kihasználjuk, hogy három gyerekkel már kedvezményesen utazunk. :) Igaz, nekünk csak kettő van, de néha kérünk egyet kölcsön. :D :D :D

Ez nagyon sok mindentől függ. De szerintem akik itt hülyeségeket írnak, meg nyilvánvaló dolgokon értetlenkednek, meg végtelenül tájékozatlanok, azok a baba előtt is nagyjából ilyenek voltak, és nincs is igényük rá, hogy szinten tartsák az agyukat az otthon töltött évek alatt.

Mondjuk szerintem egyébként is sokan hajlamosak kicsit "leereszteni", amíg otthon vannak, de az értelmesebbje még időben kapcsol, és tesz ellene. Persze ha az ember nem dolgozik, elkerülhetetlenül kizökken abból a ritmusból, amit korábban megszokott. Én csak 9 hónapja vagyok itthon, de ha most visszaültetnének a munkahelyemre, biztos, hogy sokkal több időbe telne megcsinálnom a feladataimat, mint amikor még napi szinten benne voltam, mert elszoktam attól a fajta gondolkodásmódtól, amire ott szükség volt. Nyilván egy idő után visszarázódnék, de ez eltartana egy darabig. Azért igyekszem az agyamat kondiban tartani valamelyest, például sokat olvasok (jó, elsősorban azért, mert szeretek), és a maradék időmben tanulni is szeretnék még, főleg, mert sokáig itthon leszek. A második babámmal vagyok most itthon, előtte 6 évig dolgoztam, viszont szeretnénk harmadikat is, és nem szeretnék a két kicsi között visszamenni, illetve lehet, hogy egy darabig gyet-en is itthon maradok majd. Ez alatt az idő alatt szeretnék tanulni valamit, aminek majd később hasznát veszem. Programozásra gondoltam, eddig úgyis humán területen dolgoztam, jó lesz valami, ami kicsit távolabb áll tőlem :)