Más is van így? Ti ezt hogy vészelitek át?

Megértelek, nehéz lehet - de nem szabad elcsüggedni. :-)

Ezek jutnak most hirtelen eszembe:

Kösd magadra a babát (hordozókendőben pl.) és sétáltasd meg a lovat kantárszáron - a baba levegőn lesz, a lovad kimozdul, neked meg program.

Menjetek ki a babával "terepre". Pakolj bele a babakocsiba egy plédet, magadnak enni-innivalót és menyjetek ki a határba "piknikezni". A babád élvezni fogja a pléden a szellőt, a pillangókat, a madarakat, énekelhetsz vagy mesélhetsz neki, te meg közben kimozdulsz.

Bátran menj el - akár tömegközlekedéssel is - a szomszéd faluba, városba, akár csak egy vásárlásra. Tervezd meg, előző nap már rakosgathatod a holmikat, ami egy egész napos "kirándulásra" kell. Hidd el, jót tesz.

Keress a faluban, a szomszéd faluban vagy akárhol egy másik kismamát - kell, hogy legyen! Vele csinálhattok akár közös programot is - már ha meglátogatjátok egymást, az is vihet színt az életbe.

Keress a faluban egy kedves nyugdíjas nénit vagy bácsit, aki maga van és örül, ha társasága van. Nem kell segíteni sem egymásnak, ha nem akarod - egy kávézás egy ilyen magányos idős emberrel jót tesz mindkettőtök lelkének. Te felnőtt emberrel beszélgethetsz, ő meg örül, hogy valaki meglátogatja.

Amikor alszik a babád, hívd föl egy barátodat vagy rokonodat (anyukád, testvéred) telefonon. Persze az nem olyan, mint személyesen egy program, de mégiscsak felnőtt emberrel való beszélgetés.

Kitartás! Próbálj nem elcsüggedni, mert az a babádnak sem jó. Csak bátran! A picivel is lehet mászkálni. :-) Én tudom, nekem 3 van. :-)