Tudnád szeretni ugyanúgy örökbefogadott gyermeked, mint a vér szerintit?

Mivel nem vagyok ilyen esetben, annyit tudok mondani, mindenképpen próbálnám.

Mindig is egyenlőségre neveltek testvéreimmel, megkülönböztetések nélkül, de a fenti esetben nagyon sok a megválaszolatlan kérdés.

Saját gyermekednek tudsz mesélni arról hogyan vártad, a születéséről, a másiknak mit hogyan mondasz?

Saját gyermeked gondolatát/érzelmeit a legapróbb örökölt arcmimikájából is ismered, más gyermekét honnan?

...

Igen.

A vér számomra semmit nem jelent.

Még nincs gyermekem. Foglalkoztat az örökbefogadás gondolata és úgy érzem tudnám úgy szeretni. Olvasgatok a témában, követem az örökbe.hu-t és a későbbiekben szeretnék majd örökbe fogadni és vér szerinti babát is vállalni.

"Saját gyermekednek tudsz mesélni arról hogyan vártad, a születéséről, a másiknak mit hogyan mondasz?"

Mint írtam sokat olvasok a témában, gyakran kalandos történet tartozik egy-egy örökbefogadáshoz. Ott is várakozol, készülődsz, ha nyílt örökbefogadás akkor ismered a szülőanyát, ha elég korán találkoztok akár a terhesgondozásra is járhatsz, ott lehetsz amikor megszületik a baba. Vagy idősebb gyerek esetében átcuccolsz pár hétre az ország másik felébe, hogy megtörténjen a barátkozás. De az is simán megtörténhet, hogy épp a nyaralásra pakolsz amikor megcsörren a telefon, hogy lenne egy a családotokba illő gyerek. Van mit mesélni ott is.

"Saját gyermeked gondolatát/érzelmeit a legapróbb örökölt arcmimikájából is ismered, más gyermekét honnan?"

Ez nem feltétlenül igaz. Plusz ha valakivel elég sokáig élsz együtt megtanulod a jeleit. Egy vérszerinti baba esetében is gyakran előfordul, hogy az anyuka nem tud rájönni valójában mi baja van. Hát még egy dackorszak közepén levő gyerek esetében.

Plusz a mimika részben tanult, akár szándékosan akár tudat alatt. Garantáltan lennének az örökbefogadott gyereknek olyan megnyilvánulásai amit a család egy-egy tagjától vett át.