Felmondanátok, vagy húznátok, várnátok a csodára?
Amikor elmentem szülni, folyamatban volt egy szakosító képzésem, a munkahelyem finanszírozta. Gyerek mellett elvégeztem, mire visszatértem dolgozni, már a bizonyítványt is vittem. A pozíciómból 1 év után eddig továbbléptek, nem titkolt szándékom volt nekem is ez, ezért is végeztem el a képzést (is).
Ehelyett átalakították a cég hozzánk tartozó részlegét, kaptam egy nagyon nehéz természetű kollégát, akivel a diplomácia minden eszköztárát bevetettem - de így is bunkó.
A feladatköröm megcsappant, hiába van rengeteg kompetenciám, végzettségem, egy betanított csimpánz is elvégezné a munkámat.
Már hetek óta őrlődöm. A férjem támogat, anyagilag nem vagyunk rászorulva a fizetésemre, de ugye nem tudni, hogy milyen gyorsan találnék új munkát.
Mentálisan nagyon megterhel, egyrészt nagyon unatkozom, a kollégát pedig fejben naponta tízszer ölöm meg. Képtelen vagyok együtt dolgozni vele. 10 éve dolgozom, nem egy cégnél voltam már, soha, senkivel nem volt ilyen gondom.
A bikaerős immunrendszerem (náthánál komolyabb betegségem vagy 15 éve nem volt) lement nullára, minden vírus leterít.
Várjak, hátha előbb-utóbb csoda történik és valahogy feljebb tudok lépni, vagy hagyjam a fenébe és mondjak fel?
(A cégnél körbekérdezésen, másik állás után puhatolózásokon túl vagyok, vagy kellenék, de nincs hely, vagy lenne hely, de más jellegű a képesítésem, ezért nem vagyok alkalmas.)
Ami a legjobban zavar, hogy érzem, hogy ezt az állandó feszültséget hazahozom és néha a gyereken és a férjemen csattan. Apróságokon felhúzom magam, türelmetlen vagyok, rosszkedvű.
válasza: válasza:Ez az Y-generáció problémája, akarunk dolgozni, de általában nincs mit. Elvégzünk egyetemet, képzéseket, aztán azt várják el, hogy ha már ennyit keresünk, ne zavarjon minket, ha kávézgatni kell és tényleg egy majom is megcsinálja a munkánkat.
Szerintem nem szabad feladni. Keresni kell az értelmes tevékenységeket. Hiszen a munkahelyeden vagy minden héten kb. 40 órát, sajnos, az tölti ki életed nagy részét, kell, hogy jó legyen. Vagy legalább ne legyen elviselhetetlen..
Én mondjuk keresnék munkát, újra kitalálnám magam és felmondanék, amint akad más. Ha nagyon nem akad semmi, akkor persze új munka nélkül hagynám ott a régit. Jobban mutat az az önéletrajzodban, ha jelenleg is van munkád, mintha mondjuk 5 hónapja munkanélküliként mész az új helyre.
Egy ismerősöm javasolta, hogy menjek vissza GYES-re (még nincs 3 éves a gyerek), így jogilag jobban járok, mint a felmondással.
Kinéztem egy képzést, ami teljesen új területre vinne, viszont nagyon érdekel. Elég komoly a túljelentkezés, tehát kétséges, hogy azonnal felvesznek-e, de 2-3 havonta indítanak új "osztályt". Jelenleg is tanulom autodidakta módon, de a képző intézmény intenzív felkészítés után partnercégeknél munkát is tud biztosítani.
De nappali képzés, így, ha felvesznek majd (ősszel derül ki), akkor mindenképpen szabaddá kell tennem magam néhány hónapra.
válasza: válasza:Ha úgy èrezném , hogy lelkileg rámegyek , akkor azonnal felmondanék.
Én magas vezetői pozícióban mondtam , hogy állj , ezt nem bírom és nem vállalom be, terhesen felmondtam. Anyagilag semmilyen veszteség nem ért , magas fizetésem volt , de gyed után munkát kell keresnem. Így azért rendezett lelkivilággal , nyugalommal keresek újat. Biztos , hogy lesz nekem megfelelő , mert tudom , hogy mit tudok , mire vagyok képes.
válasza: válasza:Én is jártam hasonloan anno egy munkahellyel, beilleszkedtem, meglátták majd elismerték a képességeim, a főnöknél is megbecsülést nyertem.erre felvettek jo pár embert, akik valahogy összeboronálodva kiközösitettek, éjjelem nappom sem volt tőlük.
először én is hátraarcot fujtam néztem a másik melokat még költözés is tervben volt
Aztán valami egy nagyot fordult bennem. Kb nehogymár ilyen taplok miatt én járjak állások után!?azért is kitartok és kezembe veszem az egész bagázst.mindenkivel egyesével szoba elegyedtem, a főnökkel tartottam a jo kommunikativ viszonyt stb és kitartottam.ahogy telt mult az idő, szépen lemorzsolodtak.vagy felmondtak vagy sulyos baleset történt...és egyszercsak visszaállt minden.
Van tanulmányi szerződés, már leketyegett egy része.
A GYES-re visszamenés ezért is lenne jó, mert ketyegne tovább (bár már ott tartok, hogy inkább fizetek, csak menekülhessek).
Ki tudjuk fizetni, bár tény, hogy szívesebben költeném másra a pénzt, de mindennek ára van.
Ezt a munkát eleve ugródeszkának szántam. Nem jött be, pedig a gyerekvállalás miatt otthon töltött időt leszámítva két éve dolgozom ott.
Amit most ketten csinálunk (azonos beosztás, mégis főnökösködik, megaláz, beszólogat), azt szülés előtt közel egy évig egyedül vittem.
Amíg otthon voltam, teljesen átalakították a vezetést, egy-egy bemutatkozó kézfogáson kívül mélyebb kapcsolat nem alakult ki az új vezetőkkel. A felsővezetőket meg a mai napig két-három hetente cserélik, csak jönnek az e-mailek a "személyi változásokról".
Ami a vicc: mielőtt visszamentem, az akkor még új főnökkel (akit feljebb léptettek egy hónappal később) a visszatérésem előtt egy 20 percet beszélgettem, mondván úgy illik, hogy bemegyek bemutatkozni. Kikérdezett az eddigi pályámról, végzettségeimről, kompetenciáimról. 2 perccel később őszintén kerek szemekkel rám nézett: "Te miért dolgozol ilyen munkakörben?"
Mondtam, hogy ezt a kérdést már én is feltettem magamnak, így, ha van rá lehetőség, nagyon örülnék bármi másnak. Oké, megnézi mit tehet. Azóta is nézi. (Oké, rettentő leterhelt, két felsővezetői pozíciót is ellát egyszerre.)
De 20 perc beszélgetés azért nem olyan viszony, hogy bármit kérhessek, pláne, hogy ő tett egy ígéretet, amiből nem lett semmi.
Már csak azon agyalok, hogy ha informálisan rákérdeznek, hogy miért akarok visszamenni gyes-re, akkor mit válaszoljak. Mert a "f..om kivan az egésszel már" nem jó válasz, a gyerekkel meg szerencsére minden oké. De kénytelen leszek rákenni valahogy...
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!