Tini/fiatal anyák. Hogyan fogadták a környezeteteket, hogy babát vártok?

19 eves voltam. Egyutt eltunk a baratommal addigra mar, kulon a szuloktol, kulfoldon. Dolgoztunk mindketten. Nem volt tervezett, de nem lepodott meg apuka sem, hiszen o is ott volt, ketten csinaltuk. Szulok orultek, de nagyon nagyon aggodtak, hogy hogy oldunk meg majd mindent egyedul (marmint a baratommal ketten ugyebar). Ennek mar 2 eve, most jon a kisteso, ot mar terveztuk. Mikor hazalatogatunk en mindenkin azt latom, hogy buszke ram, es az az igazsag, hogy en is az vagyok magamra. Nem egyszeru am itt az elet, es nincs aki segitsen, meg 5 percre sem. De mindent megoldunk, ketto kicsivel is menni fog. Kozben ezerrel dolgozunk, hogy hamarosan hazakoltozhessunk Magyarorszagra.

Érettségi után lettem terhes 18 évesen. Pár nappal a menstruációm előtt voltunk együtt védekezés nélkül, azt hittem akkor már nincs peteérésem. Vőlegényem 22 éves volt akkor, 2 éve voltunk együtt. Akartunk gyereket, csak kicsit később. :) Férjem szülei nagyon örültek, nálunk kicsit nehezebben dolgozták fel a hírt, de aztán már nagyon várták. Igen, sok anyagi és lelki segítséget kaptunk tőlük. De annak idején a szüleink is megkapták ezt a segítséget a saját szüleiktől. És én is meg fogom adni a saját gyereke(i)mnek, ha szükségük lesz rá! 2 hónapon belül összeházasodtunk. Először Budapesten laktunk, mert a férjem ott volt tanfolyamon, én meg egyetemre jártam, aztán szülés előtt hazajöttem a szüleimhez, mert ebben a kórházban szültem. 2 hetet maradtunk a szüleimnél, aztán egy másik városa költöztünk a férjem szüleihez. Közben a férjem is elkezdett abban a városban dolgozni. Azóta is együtt vagyunk, a lányom már 16 hónapos, szeptemberben lesz a 2. házassági évfordulónk, és folytatom majd az egyetemet (csak átiratkoztam máshova, mert Bp. nagyon messze van tőlünk). Még a férjem szüleinél lakunk, de gyűjtögetünk saját házra.