Tényleg ennyire elkorcsosultunk, ennyire le se *** egymást?

Tehát csak egyetérteni lehet. :)))

Te a válaszokat kritizáltad az adott kérdésnél, mire megkaptad a válaszokat itt is, hogy szerintünk ez nem a másik lesz..ása. Azt is leírtuk, hogy miért. Ha nem bírsz ezzel megbirkózni, és csak fekete-fehérben élsz, az a te bajod. Szép estét, dolgozd fel. Sógornőnek puszi! :)

Olvastam a kérdést, ki is akadtam rendesen, csak azért nem válaszoltam, mert fölösleges.

Én abban hiszek, hogy a gyerek nem magántulajdon, a nagyszülők is rajongva várják, embertelenség kitolni az első talalkozás időpontját. Ráadásul ez határozza meg a későbbi kapcsolatot is a nagycsaládban. Emlékszem, anyám mesélte, amikor megkapta a hírt az első babám születéséről, ezfórikus àllapotban repült haza apámhoz, anyósommal meg órákig ömlengtek egymásnak a telefonba. Reggel meg rohantak megnézni az unokát. El nem vettem volna tőlük ezt az érzést. Anyósom első mondata is rögzült a fejemben, megköszönte nekem a babát.

Onnantól is jöttek, ha tudtak, volt hogy csak beugrottak, volt hogy főzek nálam, a többi babánál meg foglalkoztak a nagyobbakal.

Én meg örültem, hogy milyen szerető, nagy családba születtek a gyerekeim.

Sok kismamában azt érzem mostanában, hogy azt hiszik, különlegesek lettek a szülés által, hatalmuk lett, és élnek vele, nem érdekli őket, más mit érez.

Ha én valamikor azt mondtam volna anyunak, anyósnak, hogy ne jöjjenek be a kórházba, meg még 2 hétig hozzánk se, jó darabig nem tudtam volna tükörbe nézni, hogy ekkora fájdalmat okozok nekik.