Szerintetek az elfogadható 1 és 3 éves gyerek mellett, hogy az apuka minden évben 3-4 napot nyaral a haverjaival?

3-4 nap teljesen elfogadhato. evente.

Havi 3-4 nap, na az mar durva, es ismerek olyat aki azt csinalja.

Pontozzatok le nyugodtan, de én is rosszul erezném magam, ha a párom nélkülem járna napokra szórakozni gyerek ide vagy oda, pláne ha tudná hogy engem ez zavar.

Én igénylem az együtt töltött időt maximálisan és akkor vagyok boldog ha együtt vagyunk.

Miért tilos ilyeneket érezni meg gondolni? Emberek vagyunk. Ha a pasinál nem baj hogy igénye vagy szórakozni meg alkoholizálni, cigizni, bulizni stb. akkor egy nőnek miért nem szabad igényelni hogy a pasi ne hagyja magára napokra terhesen vagy gyerekekkel, ha nem muszáj?

És hol lenne már egyenlő a havi egy délután a barátnőkkel és a 3-4 nap elutazás?

A kapcsolatban a szokásokon múlik, mi mindenhová együtt megyünk. A férjem nem magánutakra szokott menni, hanem szakmaiakra, én kezdettől megyek vele mindig. Várost nézek, míg ő megbeszéléseken van.

Én nem szeretek sem a gyerek, sem a férjem nélkül lenni napokig, a férjem szintén így érez. A te férjedhez is illene egy olyan nő, aki nem igényli a folytonos együttlétet, ez nem te vagy.

Szerintem egyébként az nem jó taktika, hogy mindent megcsinálsz helyette (gyerekek, háztartás, minden), mert nem várhatsz olyanért lojalitást és hálát, amit ő nem kért. Azt fogja mondani, minek csinálod, senki se kérte. Partneri viszonyt kellene kialakítani, amiben a te szavad is számít, és nem vagy a cselédje sem.

Megértelek, mert tényleg nem lehet így könnyű, hogy amúgy is sokat dolgozik, és akkor még a haverjaira "pazarolja" a szabadságát. Főleg most hogy terhes vagy, a hormonok miatt még jobban felerősödtek az érzéseid. Ezt én is tapasztaltam, terhesen sokkal nagyobb intenzitással éltem meg dolgokat, és főleg negatív irányba.

De meg lehet érteni az ő oldalát is. Neki fontosak a barátai, és ez már egy sok éve tartó szokása. Attól, hogy időközben családja lett, még ember is maradt, akinek lehet igénye továbbra is más fajta társas kapcsolatokra is, és nem állandóan csak a családjára. És ez a lehetőség számodra is adott. Nem azt mondja a férjed, hogy asszony neked az a dolgod, hogy főzz, moss, takaríts, neveld a gyerekeket, én meg elmegyek szórakozni, mert nekem ez jár, hanem téged is próbál noszogatni a kikapcsolódásra. A lehetőséged erre neked is megvan, csak neked nincs rá igényed, neki meg van. Ő él a lehetőséggel, te meg nem. Erről meg nem ő tehet. Ez a te döntésed volt, hogy mindent megcsinálsz otthon, mint írtad nem ő kérte, sőt még próbált is lebeszélni, hogy könnyítsen neked. Az a baj, hogy szerintem te már "túlmártírkodod" ezt az egészet, és elvárod, hogy ő is ilyen önfeláldozó legyen, holott ő ezt se nem kérte, se nem várta el tőled.

Ez az évenkénti 3-4 nap nem a világ, a maradék 21 nap szabadságát (gondolom) együtt töltitek el.