Miért kell Ennyire "isteníteni" az anyákat?

Ez a mártírkodás régen is ugyanúgy ment, csak nem volt interneted, hogy tudj róla. A szüleim korában (80-as évek) is lemondtak az emberek mindenről, mert mit szólnak mások, aztán meg sajnálták magukat. Lenézték azt, aki élt valamennyire is azután, hogy anya lett. Lenézték azt, aki visszament dolgozni a GYED lejárta előtt. És azt is, aki nem ment vissza.:) Pontosan úgy, ahogyan most.

Én nem szoktam mártírkodni, de nem akarok álszent lenni, mert szerintem azért, mert nincs rá lehetőségem.:) A férjem itthonról dolgozik, van életünk a gyerek után is, vannak barátaim, van munkám és a gyerekkel sincs probléma. Ha igazolni akarnám azt, hogy miért vagyok otthon iksz évig, és egyedül kellene ellátnom mindent, mint ahogy az átlag magyar nő sorsa alakul, valószínűleg mártírkodnék. Magam miatt és mások miatt is muszáj volna. Mert különben belehalnának ezek a lányok/nők abba, hogy milyen lett az életük.

Vicces vajon az tényleg 200.000 anyának, amit Vida Ágnes terjeszt a blogján? Vicces az, hogy "csak annyit szeretnék aludni, mint a férjem"? Szerinted vicces, hogy a férjük nincs velük a gyereknevelésben? Dehogy vicces. De ha nem nevetsz a sorsodon, akkor elvesztél.

Nem. Az anyák most kapják meg azt az elismerést, ami jár nekik. Nagyanyáink korában még az volt a normális, hogy az apa el tudja tartani a családját. Ma már nem így van, az igények is megnőttek. De az anyák dolga ezzel együtt párhuzamosan nőtt és az ilyen mentalitású ember, aki otthon valszeg nem kap megbecsülést és inkább mások ellen fordul, csak ne kelljen szembenéznie azzal, hogy őt kihasználják, vagy teszem azt annyira jól él, hogy jódolgában azt sem tudja már kit szidjon, pluszban a rengeteg férfi hozzállás, akik két sörözés mellett mocskolják azt, aki mossa a sz..ros ruhájukat, eteti a belüket, neveli a gyereküket és ez mellett még el is járnak dolgozni, szóval ezek miatt kell a világméretű kampány, hogy becsüljék meg az anyákat is.

Én biztos nem nézem le egy sorstársamat sem és mindegyiket becsülöm, még akkor is, ha ő nem kérte. Az ilyen viselkedés pedig undorító, amit te képviselsz kérdező. És tudod mit? Ha nem ismered ezt a világot, ahol a nő beleszakad, örülj neki és inkább legyél boldog, de csendben.

Ódákat zengeni nem kell, de mint minden ember(gyermektelen nő, férfi, tanuló, nyugdíjas, testi/szellemi fogyatékos...), az édesanyák is vágynak az elismerésre, hogy jól csinálják a rájuk bízott feladatot/munkát. És lássuk be ez életünk egyik legfelelősségteljesebb szerepe.

Azt gondolom, ezek a posztok azért születnek, hogy az épp önmagát kereső, vagy bizonytalan anya új erőre kapjon, nem azért, hogy Istennek érezze magát.

Így kell őket kezelni.

Az anyaság a valódi önzetlenségről szol.(nem keverendő az önfeláldozással)és ez nagyon ritka hogy bármi akár 24 órás egyéb ingyen "munka" erről szóljon bárkinek.

Inkább nem eszel hogy enni adhass, inkább megváltozol hogy gyermeked arcára mosolyt csalhatsz, inkább meghalnál ha az kell Érte, és cserébe nem vársz semmit, de reménykedsz, hogy jól csinálod és Ő boldog lesz ha kirepül, mert azz is tudod, el kell engedni :)

Szóval az anyaság egy mondhatni magasabb szintű szeretet. Akkor is szereted ha csalódást okozott, akkor is, ha megbántott, vagy tanácsod ellenére fejjel rohan a falnak.

Talán sokan elfelejtik, ezért a netes ódák.

Engem nem istenített senki, de amióta 2 ovis gyerek mellett 8 órában dolgozom, háztartást vezetek, és még délutanonként és hétvégenként aktívan a gyerekeimmel is vagyok, azért kalapom megemelem magam előtt. Bár van segítségem, de a melós rész zöme a nyakamban.

És vannak anyák, akik még ennél is tóbb terhet viselnek mosolyogva.

Nem kell vállonveregetés, de ne akadjunk már ki azon, hogy némi elismerést kapnak innen-onnan.

a nagymamám szerintem 3 férfit is kifektető tempóban nevelte a gyerekeit, vezette a háztartást és dolgozott a földeken, na így utólag is aranyérmet érdemelt volna.

És kedves kérdező, van olyan időszak néhány anya életében, hogy éjjel nappal folyamatos készenlétben van. Bár mi vállaltuk, de azért ne fájjon senkinek, ha egy-egy fórumon elismerést kapunk.