Nagycsaládos szülők nem féltek attól hogy elszegényedtek?

Szociális munkásként tudom, hiszen tanultam, hogy a magasabb gyerekszám nagyobb szegénységi kockázatot jelent. Viszont azt is tudom, hogy az ember tehet azellen, hogy elszegényedjen. Persze nem várt események mindig történhetnek, és senki nem tudja száz százalékig bebiztosítani magát, de azért fel lehet készülni bizonyos dolgokra. Van családunk, vannak barátaink, akikkel segítjük egymást, ha kell, vannak biztosításaink arra az esetre, ha valamelyikünk meghalna vagy munkaképtelenné válna, és szerencsére megtakarításunk is van.

A gyerekek igényei meg természetesen változnak, ahogy nőnek, de ha egy lenne, őt sem akarnánk elhalmozni a legmárkásabb cuccokkal. Természetesen amire szükségük van, azt megkapják, járunk programokra, szórakozni, kapnak zsebpénzt, stb., de nálunk nem központi téma a legtutibb mobil, a márkás ruha, meg az ilyesmik. A legnagyobb gyereknek például van már tablete, mert szeretett volna. Mondtuk neki, hogy erre ennyit és ennyit tudunk adni, ebből egy elég gagyi fajtát lehet venni. Ha jobbat szeretne, akkor gyűjtsön hozzá még pénzt, és akkor vehet egy jót. Ő hozzágyűjtött ugyanannyit, amennyit mi rászántunk, így vett egy tök jó tabletet, és ezt meg is becsüli, mert ő spórolta össze rá a pénz nagy részét.

Nővérem 3 gyerekkel maradt egyedül. Kiskamaszokkal. Nagyon jól keres, de ugye 3 gyereknél minden pénz nagyon kevésnek tűnik. Tudott venni egy lakást maguknak, és fizetni a dolgokat, amennyire tudja, de anyuék is benne vannak a támogatásukban természetesen.

Szerintem ebben a 3 gyerek dologban az a tök félelmetes, hogy az ember egyedül nem biztos, hogy el tudná őket tartani. Nekem egy van. Még ez is félelmetes.:)És tudod, mit? Még úgy is, hogy ketten keresünk rá és átlagbért.

Nem. mindig is azt mondtam, amióta gyerekeket akartunk, hogy minél többet és a minimum egy főre jutó, az 150ezer. Ennél kevesebbre nem vállalunk több gyereket. A gyerekekre jutó rész félre van téve ebben az összegben és azóta 2 lakásba is befektettünk, annyira alacsonyak a hitelek most. Arra építek, hogy ameddig az egyik félnek van olyan keresete, amiből a hitelek fizethetőek, addig nincs gond. A lakások nagykorukig albérletben lesznek kiadva, az fedezni fogja ezt az egy főre jutót, ameddig bele nem költöznek. A cél a fővárosban a lakás/gyerekszám elérése, persze ez nem egyszerre megy.

Jó alapokkal kezdtünk ebbe bele, 30 felett, mérnökként, sok referenciával és saját lakás, autó, igazából minden adott volt. Ebbe kezdtek el születni a gyerekek és sorra biztosítom be a jövőjüket. De! kicsi a különbség köztük nagyon, a munkából én sem engedtem meg magamnak, hogy kiessek, amikor lehetett törvényileg már dolgoztam stb stb stb.

Az állam összes támogatása/gyerek minden fillérig be van fektetve nekik, a fizetésünk pedig igyekszünk szintén elosztani. Így vállaltuk a több gyereket.

Én is gondolkoztam ezen, mert a sógoroméknak 3 gyermekük van(7 év alattiak). A férj 500.000 fölött keres, de állandó adósságban vannak. Ha valami történik vele?

Én nem merném bevállalni a 3-at, mint ők, ha tudom, hogy egy fitying sem marad a számlámon soha(mert ők az első gyerektől kezdve elherdálták mindet). Persze vannak véletlenek(de 3 is?).