Nyelvtanár pár hónapos babához, vagy külföldi bébiszitter esetleg?

Mindig ledöbbenek azon, hogy pszichológia képzéseken mennyi ostobaság képes elhangzani előadásokon.

Szerintem elég egy idegen nyelv, amit akár a tévéből is hallhat. Mivel nem fárasztasz minket azzal, milyen országban élsz, milyen nemzetiségű a férjed, ezért ennél többet nem tudok írni.

Apuka külföldi? Mert ha nem, ne beszéljen angolul akkor sem, ha natívnak érzi magát.

Erről nem beszélt a tanár?

És arról, hogy el is felejti majd mind az öt vagy akárhány nyelvet, ha nem él olyan nyelvterületen?

Illetve csak babanyelvi szókincse lesz?

És három nyelv nem elég egy csecsemőnek? Mennyi kell még?

Pszichológián ezt tanítják? Milyen főiskolán?

Ha nem zavar a dolog erőltetett volta, és folyamatosan tudod ezt az ingert biztosítani neki nagyobb korában is, akkor hajrá. De csak anyanyelvi beszélővel.

Azért ne ess bele majd abba a hibába, hogy beszállsz a "ki járatja több különórára a gyerekét" versenybe. Ne arról szóljon a gyerekkora, hogy mindenféle rendívül fontos tudással és ismerettel vértezik fel tiszta erőből 0/24-ben.

Szerintem félreértettél valamit. Nekünk azt tanították, hogy azért kell 6 éves korig találkoznia több nyelvvel, hogy helyesen tudja kiejteni a hangokat, amik az anyanyelvében nincsenek. Pl. angolban a "think" szó kiejtése

De ne hidd azt hogy azért mert 3 hónaposan 3 nyelven beszélsz hozzá akkor megtanulja majd mindhármat. Amelyiket nem használja azt el fogja felejteni. A kettős nyelvű felnőttekkel is ez a helyzet. Idővel mindig az egynyelvűség irányába mutat.

Hú, hát ez azért nagyon nem így működik. Egy kisgyerek egyáltalán nem fog attól megtanulni egy nyelvet, hogy heti kétszer másfél órában valaki idegen nyelvű dalokat énekel neki. A nyelvelsajátítás ennél sokkal összetettebb folyamat.

Unokatesóm Franciaországba ment férjhez, ő magyarul, a férje franciául beszél a kislányukkal, rengeteget vannak Magyarországon, a gyerek mégis 3 éves kora után volt csak hajlandó megszólalni magyarul. Az én lányom igaz, hogy valamivel a 3. szülinapja után kezdte az óvodát külföldön, de eltelt fél év, és még mindig nem szól idegen nyelven egy szót sem.

Kicsit úgy látom, hogy túl van becsülve a gyerekeknek a nyelvelsajátító képessége. Tényleg csodálatos, ahogyan spontán megtanulnak akár több nyelvet is, de az, amit néha hallani, hogy egy hónap alatt felszedik az idegen nyelvet, meg hasonlók, sajnos tévedés.

Arról nem is beszélve, hogy ha férjed anyanyelve nem angol, többet árt az angol beszéddel, mint használ. Nem feltétlen az akcentus miatt - annyi angol akcentus van, mint égen a csillag, néha egymást sem értik, és nem is tudom, az Oxford English-t beszéli-e élő ember -, hanem mert ha nem beszéli tényleg anyanyelvi szinten, akkor szükségképpen szegényesebb lesz a gyerekkel való kommunikációja.

Őszintén csodálkozom, hogy egy pszichológus ilyesmit tanácsol.

Én gyerek koromban idegen nyelvterületen éltem, emiatt anyanyelvi kiejtéssel rendelkező nyelvtanár vagyok, magas szinten oktatok (felnőtteket), de a férjemmel kisebb gondolkodás után úgy döntöttünk, hogy nem fogok idegen nyelven beszélni kezdettől a gyerekeinkkel.

Az okok egyszerűek:

Ez a gyereknek MINDIG megterhelő, és persze képes rá, nem arról van szó, hogy nem képes, de nehéz neki.

Egy esetben indokolt, ha TERMÉSZETES a környezet.

De mi Magyarországon élünk, miért kellene itt egy másik nyelvet használnom a gyerekkel?

Aztán: akármennyire is vagyok profi, nem tudok annyi mesét-mondókát az idegen nyelven, amire egy babának/ksi gyereknek szüksége van, és a kisgyerekekre jellemző szókincs sincs annyira a tarsolyomban.

Oké, ennek még utána lehetne nézni, ez rendben is van, de mi úgy éreztük, hogy azáltal, hogy mindezeket egy másik nyelven kapnák, nem tudnám az anyanyelven a nyelvnek azt a játékosságát átadni, amit pedig fontosnak tartok az anyanyelv szempontjából, és a későbbi gazdag nyelvhasználat szempontjából.

Ahogyan én tanultam, az természetes volt, és nekem is származtak hátrányaim ebből, az előnyök mellett természetesen.

Sokkal célszerűbbnek tartok, később néhány évre kiutazni, és ott el tudja sajátítani az idegen nyelvet a gyerek.

És végül: van egy kedves barátom, 60-hoz közeledik már, akinek két külön anyanyelvű szülője van, és egy harmadik nyelvű országban éltek.

Azt mondja, mai napig nehéz a saját identitását belőni, mert bár mindkét nyelvet profin beszéli (a szülők nyelvét a legjobban), mégsem érzi, hogy kicsoda ő valójában.

Nála így hozta az élet, én ilyesmit mesterségesen soha nem idéznék elő.

Manapság akár érettségi után eltölthetnek a fiatalok könnyen egy-egy évet a tanulmányokkal külföldön is.

A hibátlan kiejtésnek meg leginkább csak akkor van szerepe, ha valaki nyelvtanár lesz, bár ez sem feltétel, bármilyen más szakmánál a nyelv helyes használata elégséges.