Hogyan érzel a gyerekeid iránt?

az eletem adnam erte (2 eves)

de kb fel eves koratol jott a nagy szerelem, ahogy a hasfajas elmult es el tudtunk kezdeni foglalkozni egymassal.

A naggyal nem volt szerel azonnal, szerettem persze, de az imádatom fokozatosan alakult ki pár hét alatt. Ő nem volt egyszerű eset, önézetes, okos kislány, iszonyat akarattal. Ez sokszor volt köztünk probléma, de a szeretetem felé egyre erősebb lett.

A kicsi, a fiam születésekor elrabolta a szívem, sokkal simulékonyabb is volt mint a nővére. Aztán jött a dackorszak, ovi, és a simulékonyságnak vége, de a szerelem maradt.

Egyformán imádom mindkettőt, mindent odaadnék értük.

Születéstől de korábban is, valami euforikus babaszerelembe estem, igaz, voltak kimerülős kinyúlt KO napok, meg idegesség is, de alapvetően rajongás.

Később már jobban lekötött a fejlődése, tanitása, segítése, terelgetése stb, tehát egy állandosult stabil elválaszthatatlan, soha meg nem szűnő tiszta szeretet alakult ki, kisebb félelmekkel fűszerezve, nehogy elrontsak egy tökéletesnek születettet, néha hitetlenkedve, hogyan érdemelhettem én meg egy angyalt, stb. igaz, voltam vagyok néha mérges vagy negatív, de sokszor látom magam már kivülről, ami segit "jobbá" türelmesebbé lenni, de szó se róla, fejlődni kell az anyának is.

Forró, mindent elsöprő és felülíró szeretetet. A fiammal nem jött azonnal az anyasàgérzés, az első 2 hónap hasfájása kegyetlen volt. Az első gurgulázó babakacaja /kb. 3 hónapos korában/ fájdamasan szép volt, csak potyogtak a könnyeim és nem akartam elhinni, hogy ezba Csoda minket választott.

A kislányommal hamarabb kialakult ez az érzés, tudtam, hogy termèszetes az elején a zavarodottság, adtam magamnak időt.

Az életemnél is jobban szeretem a gyermekeimet.

19 hónapos lesz a kislányom.

Napról napra egyre mélyebb, egyre hatalmasabb ez a (szerelem)..!!