Valami tortent velem, valahol elveszett az anyai szeretetem a lanyom irant, mit tudnek tenni, hogy el tudjam fogadni?
Lanyom 5 eves. Egy elozo kapcsolatbol szuletett, imadtam az apjat, elfogadtam minden hibajaval egyutt. Szetmentunk vagy 3 es fel eve, mara odaig jutottam, hogy nem tudom felfogni hogyan voltam kepes szeretni egy ennyire onzo embert... (utoljara 2013-ban latta a lanykat, joforman evente ket-haromszor beszelunk, lanyom nem istud a letezeserol.) Ujrahazaspdtam, lanyom imadja a ferjemet, neki o az apja. Kb ennyi a bevezetorol.
Nehezen viselem el,az ido mulasat, mikor baba volt, imadtam, szerettem, babusgattam. Imadnivalo kiscsaj volt. Aztan bekerult ovodaba, s azoylta egy onzo, hasznot huzo, szofogadatlan, figyelmetlen, akaratos, nyalizos kis majom lett. Faj a szivem, a lanyomrol irom ezt, de tul keves vagyok mar, nem tudom mit tegyek. Jott az elobb, hogy "szeretlek anya" .... "nezhetek meset?" Es teljesen kiakadtam... Mikor mondja, hogy szeret, olyan sunyin nez, es tudom, hogy csak azert mondja, mert akar valamit. Annyi mindent tudnek irni... Irrital, ingerult vagyok tole, teljesen az ellentetem, mindenben az exre hasonlit, es azt hiszem emiatt is van ez bennem. Nem vagyok szuper ember, nem vagyok nagyszeru no, de olyan jo lenne, ha lenne benne egy kicsi belolem... Menjek pszichologushoz??? Mit csinaljak? Szeretnem jobban szeretni ot, de en nem vagyok az a tipus, aki... Barkit szeret... Eleg antiszocialis vagyok. Van egy 9 honapos fiunk, ugyanugy szeretem, mint a kislanyt ennyi idos koraban, de miesz, ha o is megvaltozik, es majd en is...? Szeretem a pici babakat, imadom oket, de eljon az a kor, amikor nehez veluk... Itt azt hiszem az ovoda is nagyon hibas... Sajnalom a kesze-kusza gondolatmemetet, de muszaj volt iirjam... Es errol ne,szeretnek beszeni senkinek, itt anonim aradhatok.. Szoval, segitsetek, mit tegyek?? Persze megprobalok jopofizni, de ugy erzem magam,mintha egy szar parkapcsolatba lennek...
Amugy a lany nem,feltekeny a fiura. Mindkettovel ugyanannyit torodok, foglalkozok, megprobalom magam turtoztetni, de nagyon feszult vagyok mar....
Te most tényleg az 5 éves lányodra haragszol??? Elveszted az anyai szereteted a kis csöppség iránt olyan dolgokért amit betudható egyrészt a nevelés hibájának másrészt azért mert még csak gyerek.
Nem tudok tanácsot adni, gondok vannak, nem is kicsit. Fordulj szakemberhez!
"Tul sok ez nekem."
Szerintem is.
"Nem mellekesen megemlitem, hogy pszichologiat es gyogypedagogiat tanultam az egyetemen..... "
1. Magadat attól még nem tudod meggyógyítani ahhoz külső segítség kell.
2. Ettől még nem leszel jó szülő, de rosszabb sem.
3. Pszichológus. Nem bántásból. Minél előbb!
Keress fel szakembert, ha gyógypedagógus létedre ennyire türelmetlen vagy a saját gyermekeddel, ott nagy gondok vannak. A nevelési tanácsadókban van lehetőség családi foglalkozásokra is járni, ahol együtt vehettek részt a lányoddal és szakember segít rendezni a kapcsolatotokat!
Én is gyógypedagógus vagyok... és pont Neked kellene akkor tudnod, hogy a gyerekkel nem az a foglalkozás, hogy betűkre tanítom (5 évesen??? Minek??) és fejlesztgetem. Hanem hogy közösen csinálunk programokat. (Sütés, főzés, séta, közös játék stb.) Te az anyukája vagy! Nem a fejlesztője könyörgöm! :)
Előbb meg kell tanulnod elfogadni a lányod személyiségét. Az adott. Ezen csak finomítani tudsz, megváltoztatni nem és nem is kell.
Kitartást kívánok neked! Elhiszem, hogy ezzel a tudattal/bűntudattal milyen nehéz lehet!
En is úgy érzem, veled van inkább baj...
A gyerekek változnak. Ez néha nagyon fájdalmas es ijesztő dolgokkal jar. Serdulnek, onallosodnak. Keress fel szakembert!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!