A párom nem hiszi el, hogy az övé a gyerek. Mit tegyek?

Külön élünk azóta, tartsuk a kapcsolatot s azt mondta, ha megszületik a gyerek megcsináltassuk a dns vizsgálatot, kértem kölcsön, és kifizetem neki a vizsgálatot. Azt mondta, ha tényleg övé a gyerek, amiben nem hisz, akkor térden csúszva fog könyörögni. Majd meglátjuk. De ezek után én nem folytatom vele, csak az igazamat bizonyítom be neki, a napokig tartó veszekedés és sírás miatt. Ha nem volt képes bízni bennem és terhesen "kitett" a házból a gyermeke se érdekelje ezek után.

A picit varja mindenki az en reszemrol, illetve az egyetlen nagyszulom morog, hogy a gyereknek nem lesz apja, szuleim tudnak segiteni, de csak korlatokkal. Anyagiakban nem szamithatok senkire, sajnos. Nagyon nehez lesz, de megoldjuk. Ideiglenesen anyumnal huzzuk meg magunkat, ameddig talalok olcso alberletet. Mar beiratkoztam gazdasagi egyetemre es mellette vegzek meg egy manikur-pedikur tanfolyamot. Nem akarom hogy kisiklodjon az eletem es egy magatehetetlen anyja legyen a gyermekemnek.

Január 1-re vagyok kiirva :) kisfiu lesz.

Esetleg egy tipp: irjatok fel nehany nevet egy cetlire ami tetszik, mindenki kulon kulon majd csereljetek es beszeljetek meg, hogy melyik maradhat, melyik nem. Vagy lehet 2 neve, az egyik amelyik apukanak tetszik, a masik meg amelyik anyukanak. Ha nem zavar a kerdes, hany eves vagy? Elso baba? En mar tudom a mi lesz a fiam neve :)

Sziasztok. Elnezest, hogy nem irtam eddig, csak rengeteg idegorlo heteken vagyok tul. Megszuletett a kisfiam, s az apjat beadtam a birosagra, dns teszt alapjan nem egeszen 100%, hogy o az apa. Konyorgott, hogy bekuljunk ki, de nem tudom elfeledni azt, hogy kitett minket a lakasbol. Azota megprobal ajandekokkal elhalmozni engem es a fiat is ugyanugy. Nem mondott le a gyerekerol, minden 3. napon latogatja, tulajdonkeppen nagyon jo apa, imadja a fiat. Lakast akart nekunk venni, hogy legyen hol lakjunk, de nem fogadtam el. Az utobbi par napban kezdtek oldodni a serelmeim, mar jol el tudunk beszelgetni a fiam apjaval, baratok vagyunk, de nem hiszem, hogy kepes leszek meg szeretni valaha, nem azert mert nem hitt nekem, ezt megertenem, hanem amiatt ahogy viselkedett velem amig terhes voltam. Kezdek talpra allni es buszke vagyok arra, hogy nem kellett segitseg sem edesanyamtol se a volt paromtol. Elvegeztem a kurzust es talaltam is munkahelyet, ahova mehetek majd ha a fiam nagyobb lesz. Bejutottam egyetemre, osztondijjal, igaz nagyon kemeny melo, de megeri es emellett meg itthon fozok egy idos nonek, amit naponta viszek neki. Ugy latszik, rendezodik az eletem.