Ti megsértődnétek ezen, rosszul esne vagy ez így természetes?

A baba velunk volt egy szobaban a korhazban. Egesz nap aludt, kiveve ha etettuk. Enni is ebreszteni kellett.:) szoval en irogattam a baratnoimnek, csaladtagok bejottek hozzank, a ferjem meg ugye folyton ott volt, igy csak a baratnoim maradtak.:)

Itthon is jo a babank, most 4 honapos, van idom eloben es neten is a baratnoimre.

Dehat mindenki mas, o nem ilyen. Lehet, szornyu szulese volt, a babajaval nehez, deprsszios vagy barmi. Te probalkozz es egyszer majd megnyilik vagy raunsz.

Nekem is van egy ugyanilyen barátnőm. Ezer éves barátság a mienk. Ő külföldön van, és nem rég szült. Küldött pár fotót és váltottunk pár szót, de tényleg kb csak annyit mint ti. Nekem eszembe nem jutna megsértődni ezen. Nekem nincs még gyerekem de gondolom nem én vagyok épp most neki a legfontosabb. Megkaptam a képeket, örültem, jól vannak és ennyi. Pár hónap múlva jönnek haza, akkor úgy is eljönnek hozzánk, találkozunk és mindent elfog mesélni részletesen.

Azt írod hogy simán rászántál a barátokra két percet. De ha sok barát van és nagy a család és mindenki részletesen akar tudni mindent akkor az akár már túl sok is lehet. Én úgy tudom elképzelni de lehet hogy tévedek hiszen nem voltam még hasonló helyzetben, hogy ők úgy maguk örülnek és szokják a változást. Semmi szüksége tőlem a kérdésekre és olyanokra hogy milyen volt a szülés. Majd jelentkezik a barátnőd ha kicsit magukhoz tértek. Vannak olyan élethelyzetek amikor az embernek nincs kedve, ideje a barátokra. Attól még szereti őket, csak most van valami nagyon fontos az életében. Szerintem attól barátság egy igazi barátság ha ezeket szavak nélkül is érzik a barátok. Lehet tévedek de én így látom.

A barátnőmmel ugyanabban a kórházban szültünk, sőt, ugyanannál a dokinál. Mindketten császárral. Én a műtét után 20 perccel már szoptattam, az első felàllás után azonnal én láttam el a babáimat. Nagyon gyorsan regenerálódtam. Volt is időm, kedvem is az ismerősöknek élménybeszámolót tartani.

A barátnőmnek horror volt a császárja, utána elkezdett hányni, 2 napig szinte óránként hányt, a babát nem tudta ellátni, annyira csehül volt, és a császáros hege a mai napig fájogat /7 hónapja szült/. Ő is annyira volt képes, hogy küldött egy képet, aztán se kép, se hang. Nekem is szokatlan volt, sms-t írtam Neki, amiben gratuláltam, leírtam, hogy sokat gondolok Rájuk, remélem hogy minden oke, és megkértem, hogy jelentkezzen, amikor Neki alkalmas. Pár nap múlva felhívott, és elmesélte a kálváriáját.

Szval lehet, hogy a te barátnőd is alig él, vagy éppen minden energiáját leköti a baba és az új család. Hagyj neki időt, ha tényleg jó barátok vagytok, fog jelentkezni. És légy megértő, ő más ember, mint te, ki tudja, hogy ő hogyan reagál adott helyzetben?

Szerintem hagyd szépen őt, ne erőltesd ezt a beszélgetést. El van foglalva a picivel, magával, összeérik a kis család. Ilyenkor picit hátra kell lépni, majd keresd pár hét múlva, vagy írj annyit, ha majd aktuális lesz, akkor várod a hívását szeretettel.

Az, meg, hogy milyen szülése volt, szerintem magánügy. Ha akarja elmondja, de én biztosan nem kérdeznék rá.

Én is a legjobb barátnőmmel voltam így, mert tudtam, hogy ő megért.

Komplikációkkal tűzdelt császárom után jöttek, és jöttek a látogatók. Annyira fárasztottak, hogy 1x elájultam. Na akkor írtam neki, hogy jól vagyunk, de ne jöjjön be(másnapra volt megbeszélve) a kórházba.

Így volt 2 napom, amikor pihizhettem végre.

A párom felhívta mikor hazamentünk, végül 3 héttel később jött el hozzánk.

Nem sértődött, csak aggódott.

Mondjuk én olyan ramaty állapotban voltam, hogy hetekig nem telefonálgattam(csak ha muszály volt), nem tévéztem, nem interneteztem.